A ________ ____ ____ REF. EGYHÁZ
PAROCHIÁLIS KÖNYVTÁRA
REFORMÁTUS EGYHÁZI KÖNYVTÁR
XIX. KÖTET
REFORMÁTUS EGYHÁZI KÖNYVTÁR
SZERKESZTI
DR. BUDAI GERGELY
XIX.
INSTITUTIOJA
1536.
FORDÍTOTTA
ÁTNÉZTÉK
E KÖTET AZ ELŐFIZETŐK 1936. ÉVI
ILLETMÉNYE
1936.
KÁLVIN JÁNOS
INSTITUTIOJA
1536.
FORDÍTOTTA
DR. VICTOR JÁNOS
BEVEZETŐ TANULMÁNYOKKAL ELLÁTTÁK
DR. RÉVÉSZ IMRE ÉS DR. VASADY BÉLA
BUDAPEST, 1936
BETHLEN GÁBOR IRODALMI ÉS NYOMDAI BT. KÖNYVNYOMDÁJA
Elektronikus kiadás: Németh Ferenc, 2025.
Tömörítve 791k
ELŐSZÓ
A Magyarországi Református Egyház Egyetemes Konventje elhatározta, hogy Kálvin János Institutio Religionis Christianae című műve legelső alakját, megjelenésének négyszázadik évfordulóján, új fordításban, szükséges és szakszerű bevezetésekkel és jegyzetekkel megvilágosítva kiadja. Megbízta a Parochiális Könyvtárbizottságot, hogy 1936-ban, a jubileumi évben, e kiadvány elkészítéséről és közrebocsátásáról gondoskodjék.
Így kerül ez a könyv minden magyar református egyházközség birtokába.
Kálvin János aránylag rövid élete alatt egy egész könyvtárra való munkát írt, mégis egykönyvű embernek nevezték. Ez igaz is abban az értelemben, hogy minden írása főművének: az Institutiónak szétágazása, magyarázása és alkalmazása; ez meg azt jelenti, hogy minden megírt és elmondott gondolatát, mintegy summában, az Institutio foglalja össze. Ennek a református "Summa"-nak végső formája az 1559-ik esztendőben megjelent teljes (nyolcadik) kiadás, de a nagy Institutiónak minden gondolata úgy benne van ebben a kicsinyben, mint az érett férfiú testi és lelki mivolta a serdülő ifjúban. Amint a nagy Institutiót a teljesen kifejlődött élet tökéletessége és fensége, úgy ezt a kicsit az ifjúság üdesége, bája és a virágzás igézete jellemzi.
Azóta van kálvinizmus, amióta megjelent ez a könyv és amíg kálvinizmus lesz, ez a könyv mindig élni fog.
Ezzel azt is megmondottuk, hogy ez a könyv a világkálvinizmusnak közös kincse és összekötő kapcsa. Akkor keletkezett, amikor a német reformáció már túl volt a megszületés és megszilárdulás nagy megrázkódtatásain és külön egységgé vált, de a reformáció egyetemes szellemi erői túlmentek rajta és új helyzetben, új műveltség közepette tovább folytatták építő munkájukat. Ezt a tovább élő szellemi dynamikát foglalta egységbe a reformátori korszak első és legnagyobb rendszere: a Kálvin Institutiója.
Azonban ezt a könyvet távolról sem elméleti szükség hozta létre. Gyakorlati szükségből, az élet parancsára született. Az volt a célja, hogy megismertesse az igazi keresztyén vallást és megvédje félreérté-
sekkel, rágalmakkal és üldözésekkel szemben. Kálvin e művében védekezik, de főképen azzal, hogy világosan, tisztán és félreérthetetlenül állítja a maga igazságait. Jobbfelé a megromlott római egyházzal, balfelé a hitetlen és forradalmár irányzatokkal hadakozik, de mindig csak azért, hogy tiszta tudományát igazolja; s amíg elméletben kifejti igazságát, egyrészt az üldöző hatalommal, másrészt a felforgató és forradalmi irányzatokkal szemben mutatja meg élet- és világnézetének gyakorlati következményeit.
Azzal a módszerrel teszi ezt, hogy kimutatja tanításainak a Kijelentésen, azaz a Szentíráson nyugvó voltát; feltárja azt a belső egyezést, amely a keresztyén egyház alapításától, mint az igaz istenismeret folytonossága, a Szentlélektől megvilágosított egyházi atyák bizonyságtételein áthúzódik; végül a Szentháromság egy örök Isten szuverénitásának minden kritikát és értelmet felülhaladó gondolatában megtalálja azt az ősigazságot, amely az egész rendszerben elágazik és annak minden egyes részét összetartja és élteti.
Természetes, hogy e műben éppúgy meg lehet csodálni a Szentlélek megvilágosító munkáját, mint a megismert igazságok sugárzó evidenciáját, avagy az író lángeszének fénylő jegyeit. Mindez azonban arra a vallomásra késztet, amit Pál apostol így fejezett ki: Isten gyújtott világosságot az Ő dicsősége ismeretének a Jézus Krisztus arcán való világoltatása végett. (II. Kor. 4:6.)
Franciaország kiirtotta kebeléből a protestántizmust, de Kálvin szellemét nem tudta megcsorbítani. Századok múlva a legkatholikusabb írók hódolnak az ő lángeszének, s nevezik művét az első francia klasszikus műnek, állítják íróját a francia irodalom csúcsértékei mellé és fölé, s tőle származtatják a francia írásművészet és gondolatformálás aranykorát.
Ez a könyv mégis a legmagyarabb könyvek egyike. Nincs még egy másik írásmű, amely közvetve, vagy közvetlenül többet tett volna színtiszta magyarok szellemi életének alakítására, mint a Kálvin János Tanítása. Mi, magyar reformátusok, világtörténelmi hivatásunk útlevelét látjuk benne, s valahányszor igazságaiban elmélyedünk: hitünk megerősödik, körülvesz öröklött világosságunk s ellenkező tanítások vad szélviharában az ő "szirtlelkébe" fogódzunk bele. E jubileumi évben újra felvonjuk hullámhányta hajónk vezérárbocára, mint olyan zászlót, amely megmondja, honnan indultunk, hova megyünk és ki népe vagyunk.
1936. húsvét ünnepén.
Ravasz László
TARTALOMJEGYZÉK.
| Az Institutio első kiadásának eredeti címlapja. (Facsimile.). | VIII. |
| Előszó. Írta: Ravasz László | V. |
| Bevezetés. 1. Az Institutio története. Írta: Dr. Révész Imre | IX. |
| II. Az Institutio theologiája. Írta: Dr. Vasady Béla - | LXXVII. |
| A fordító előszava | CLXIII. |
| Az Institutio Tárgymutató Előszó: Levél Ferenc királyhoz |
1. 2. 3. |
| I. fejezet: A törvényről | 23. |
| II. fejezet: A hitről | 63. |
| III. fejezet: Az imádságról | 98. |
| IV. fejezet: A sákramentumokról | 126. |
| V. fejezet: A hamis sákramentumokról | 179. |
| VI. fejezet: A keresztyén szabadságról | 253. |
| A könyvben tárgyalt nevezetesebb tárgyak jegyzéke Jegyzetek |
327. 331. |
| Bibliai idézetek jegyzéke | 387. |
AZ INSTITUTIO LEGELSŐ KIADÁSÁNAK CÍMLAPJA
EREDETI MÉRETEIBEN
A Magyar Tudományos Akadémia könyvtárának példányáról,
a tulajdonos engedélyével készült hasonmás.
A fordító előszava
Többrendbeli hálatartozásom és néhány magyarázó szó címén egy-két oldalra igényt tartok itt, mielőtt az olvasó elérkezik a magyar nyelvre újra lefordított 1936.-i Institutio szövegéhez.
Mindenekelőtt hadd köszönjem meg a Parochiális Könyvtár Bizottságának, hogy az első kiadásában megjelent Institutio négyszáz éves évfordulójának kegyeletes megünneplésében kiváltságos részt juttatott nekem is azzal a megtisztelő intézkedésével, hogy az évfordulóra megjelenő ez ünnepi kiadványában felhasználta szerény fordítói szolgálatomat. Fordításom nem erre az ünnepi alkalomra készült. Már néhány év óta fiókomban őrzöm. Amikor elkészítettem, az a gondolat vezérelt, hogy a művelt magyar református olvasóközönség körében, egyre erősbödő theologiai érdeklődésénél fogva, ki nem mondottan is él a szükségérzet, hogy Kálvin főműve új fordításban hozzáférhető legyen a számára. Az Institutio végső, 1559.-i alakjának (ugyancsak a Parochiális Könyvtárban megjelent) fordítása, a mű nagy terjedelménél fogva, elrettenti a laikus olvasót. A mindenki számára sokkal "olvashatóbb", kisebb 1536.-i kiadásnak egy nemzedékkel ezelőtt közkézen forgott fordítása pedig, a Nagy Károly által készített, már ritkasággá vált. Amikor ezt a szükségletet szem előtt tartva, elkészítettem ezt az új fordítást, az éppen reánkszakadt gazdasági világválság lehetetlenné tette megjelentetését. - - Ha most a jubileumi alkalomra napvilágot láthat, biztat az a reménység, hogy mégsem csak a Parochiális Könyvtár tulajdonképeni olvasóközönsége: a lelkészi kar fogja hasznát látni, hanem meg fogja találni útját azokhoz a szélesebb körökhöz is, amelyeknek eredetileg szolgálni akartam vele.
Hálával kell megemlékeznem ennek a műnek első fordítójáról, néhai Nagy Károly erdélyi püspökről, kinek szellemét a fordítás közben sokszor úgy éreztem a közelemben, mint ahogy az inas érzi maga mellett a tanítómesterét. Az ő fordítása után nekem már könnyebb volt olyan fordítást adnom, amelyet - szerénytelenség nélkül - egyben-másban jobbnak tarthatok az övénél s amely az ő úttörő munkája értékének hajszálnyi kisebbítése nélkül mégis igazolja egy új tolmácsolás indokoltságát.
Hálás vagyok mindkét revizorom iránt a munkámra fordított sok fáradságukért és sok értékes észrevételükért, tanácsukért, amellyel javították az én munkámat. A jegyzetekre vonatkozó útmutatások tekintetében különös köszönettel tartozom dr. Révész Imre professzornak.
Itt is hadd említsem meg azt az érdemes szolgálatot, amelyet a Barth Péter szöveg-kiadása végzett Kálvin irodalmi hivatkozásainak
és célzásainak a felkutatásával, amelyekre a jegyzetek összeállításában nagyban támaszkodhattam én is.
A szükségesnek látszó néhány magyarázat során először ismegint a Barth Péter szöveg-kiadására kell útalnom. Ezt használtam fordításom alapjáúl (egy néhány beléjecsúszott hiba figyelembevételével). Ezt követtem a bibliai és más idézetek elhelyezésénél is, nyomdatechnikai könnyebbség kedvéért magába a szövegbe illesztve bele ezeket zárójel közé, nem pedig a lap szélére rakva ki, ahol az eredeti kiadásban voltak elhelyezve (amiből egyes idézeteknek a jegyzetekben megállapított feljebb vagy lejjebb tévedése is érthető).
A bibliai idézetek fordításánál a ma használatban levő revideált Károli-fordítás szövegét követtem. (Ez értendő mindig a jegyzetekben említett Károli-fordítás alatt is.) Ettől csak ott tértem el, ahol a Kálvin által idézett latin bibliai szöveg valamilyen okból eltérést kívánt (fontosabb esetekben ennek magyarázatát is adva a jegyzetekben).
Nagy nehézséget okozott a latin "iustitia" szónak fordítása, amint ezt minden hozzáértő ember magyarázat nélkül is elgondolhatja. A magyar "igazság" túlságosan tág kört ölel fel, mert éppúgy jelentheti a latin "veritas"-t is, ami egészen más fogalmat jelöl. Az "igazságosság" viszont túlságosan szűk kört ölel fel, mert annak a tulajdonságát fejezi ki, aki ítélkezésében "igaz". "Iustitia" pedig - az újtestamentumi, közelebbről páli, görög "dikaiosyne" nyomán - ebben a könyvben is, legtöbbször az embernek Isten előtt való "igazvoltát" jelenti. A nehézségek megkerülésére legegyszerűbb módnak látszott, ha már körülírással nem lehetett segíteni a nehézségen (pl. ezzel: "igaz voltunk"), egyszerűen az "igazság"-ot használni a fordításban, de zárójelben hozzátenni: ("iustitia"). (Egyébként ugyanígy feltüntettem a "veritas"-t is ott, ahol az összefüggésből magából nem tűnt volna ki világosan, hogy az "igazság" ezen a helyen ennek a fordítása.)
Legvégül hadd szenteljek egy rövid szót a legnagyobb hálatartozásomnak: a Kegyelmes Isten iránt valónak, azért a lelki nyereségért, amelyet ezzel a munkával való foglalkozás a magam számára nyújtott, s azért a kiváltságért, hogy közben mások számára is közvetíthettem ugyanezt a nyereséget.
1936. virágvasárnapja előtt.
Dr. Victor János