TERMÉSZETTUDOMÁNYI KÖNYVKIADÓ-VÁLLALAT
A M. TUD. AKADÉMIA SEGÍTKEZÉSÉVEL KIADJA
A K. M. TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULATXXV.
A MÁGNESSÉG
ÉS
ELEKTROMOSSÁG.ÍRTA
AMÉDÉE GUILLEMIN.FORDÍTOTTÁK
BARTONIEK GÉZA ÉS CZÓGLER ALAJOS.AZ EREDETIVEL ÖSSZEHASONLÍTOTTA
SZILY KÁLMÁN.579 RAJZZAL, XVIII TÁBLÁVAL ÉS SZINES MŰLAPPAL.
A V-IK. (1884–1886. ÉVI) CZIKLUS
ELSŐ KÖTETE
A KÖNYVKIADÓ-VÁLLALAT ALÁIRÓI SZÁMÁRA.BUDAPEST, 1885.
KIADJA A KIR. MAGYAR TERMÉSZETTUDOMÁNYI TÁRSULATFranklin-Társulat könyvsajtója.
Elektronikus kiadás:
Németh Ferenc, 2006.Tömörítve
A szövegek
(!!! M)A lapokon közvetlenül megjelenő, kisebb képek: 1. könyv 1. rész
(1,07 M)1. könyv 2. rész 1-9
(2,05 M)1. könyv 2. rész 10-13
(2,09 M)2. könyv
(3,4 M)Kattintással előhívható, nagyobb képek: 1. könyv 1. rész
(2,8 M)1. könyv 2. rész 1-4
(2,8 M)1. könyv 2. rész 5-9
(1,9 M)1. könyv 2. rész 10-11
(3,2 M)1. könyv 2. rész 12-13
(1,7 M)2. könyv 1-4
(2,4 M)2. könyv 5-7
(2 M)2. könyv 8-11
(2,9 M)2. könyv 12-13
(2,3 M)2. könyv 14-függ
(2,9 M)Külön a táblák: 1. könyv
(2,3 M)2. könyv
(2,2 M)
TARTALOMJEGYZÉK.
Előszó a magyar kiadáshoz (V)
A tünemények és törvényeik (1)
ELSŐ KÖNYV.
ELSŐ RÉSZ. MÁGNESSÉG.
MÁSODIK RÉSZ. ELEKTROMOSSÁG.
MÁSODIK KÖNYV.
A MÁGNESSÉG ÉS AZ ELEKTROMOSSÁG TÜNEMÉNYEINEK ÉS TÖRVÉNYEINEK ALKALMAZÁSAI.
Függelék a magyar kiadáshoz.
Jegyzetek a szöveghez (828)
Műszótár (840)
Betűrendes névmutató (846)
Betűrendes tárgymutató (860)
ELŐSZÓ A MAGYAR KIADÁSHOZ.
Ha a természetvizsgálás jelenét alig egy század előtti multjával összehasonlítjuk, a legfőbb haladást, nézetünk szerint, nem az új eredmények nagy számában és gyümölcsöző voltában, nem is a módszerek és eszközök bámulatos hatalmában, de még nem is a csodával határos gyakorlati alkalmazásokban, hanem az egész természet együttes felfogásának mikéntjében, az emberi alapfogalmak gyökeres átalakulásában kell keresnünk.
Még alig száz éve a fizika az anyag tulajdonságait, egész minőségét változékonynak s az ember akarata szerint változónak tekintette. "A bölcsek köve jelenlétében és behatása alatt a nemtelen fém arannyá tökéletesedik, a tiszta lepárolt víz némi része tartós főzés közben földdé tömörűl, az elpárolgó folyadékból levegő lesz" – mindezen és számtalan más efféle állítás és magyarázat arról tanúskodik, hogy még a mult század fizikája is az anyag minőségének és mennyiségének változandóságát sarkalatos alapfogalmai közé számította. – Nem volt különb az erő [energia] fogalma sem. Öt-hat különféle titkú fluidum [folyadék], mind meg annyi egy-egy rejtelmes sajátság, űzi játékát a szenvedékeny természetű anyaggal: elrejtőznek, szétváladnak benne, hogy ismét kimeneküljenek, vagy újra összeelegyedjenek. Eme súlya mérhetetlen fluidumok – hő, fény, mágnesség, elektromosság – mennyisége külön-külön állandó és változatlan.
Csak egy változékony erő van, ez a mult század felfogása, t. i. a tömegek mozgásából származó mechanikai erő; ez végkép megsemmisülhet, nyom nélkül elenyészhetik s alkalmas gépezetek közbenjárásával határtalanul szaporítható is. A mult századok sok nagy lángelméje önmozgók és örökmozgók szerkesztésében epeszté el magát.
Mindezen alapfogalmakról a mai fizika ép az ellenkezőt tanítja. Az anyagnak mind a minősége, mind a mennyisége örök és változhatatlan. "A vas részecske mindig ugyanaz, akár a meteorban a mindenséget fussa át, akár a lokomotiv kerekében robogjon tova, akár a vértestecskékben a költő halánték-erein csörgedezzen; tulajdonságai öröktől valók, el nem idegeníthetők s át nem ruházhatók." Nem így az erő. Az anyag hatékonyságának nyilvánulás-módja – ma ezt nevezzük t. i. erőnek – a testek változandó csoportosulásaihoz képest szintén változandó. Mechanikai erő, tömegek, molekulák, atómok vonzása, fény, hő, elektromosság, mágnesség, lényegökre nézve nem, csak formájokra különbözők. Csak különféle formák ezek, a melyekben az anyag energiája nyilvánúl. Az egyik forma átalakúlhat a másikra, p. az elektromosság fénnyé, hővé, mechanikai erővé stb. és viszont. De ez az átalakulás sohasem jár értékváltozással; a mennyi eltűnik, elenyészik az egyik félékből, ép annyi, velök tökéletesen egyértékű keletkezik a többiekben. Az anyag energiájának minősége, alakja változékony; mennyisége azonban, összeségben véve, ép oly örök és változhatatlan, mint az anyag maga. Az összes természettudomány feladata nem több és nem kevesebb, mint az energia alakcseréinek nyomozása, törvényeiknek kipuhatolása.
Az elektromosság és az energia többi formáinak kölcsönös átalakulásai, vagyis az energiának azon alakcseréi, melyekben vagy az eltűnő vagy a keletkező alakok közt az elektromosság is szerepel, még száz évvel ezelőtt csakis szórványosan s akkor is inkább csak titkosságuk, mintsem gyakorlati jelentőségök kedvéért voltak tanulmányozva. Idevágó ismereteink javát és öregét [nagyját] mind a jelen [XIX.] századnak köszönjük. A fizikának ez az ága tette az újabb időkben, és teszi folyvást, a legóriásibb haladást. Gyakorlati alkalmazásai, túlzás nélkül mondhatjuk, átalakították a társadalmi életet, és a jövőben még jobban át fogják alakítani. E téren dolgozik most a legtöbb fizikus; ez most a fizika legérdekesebb része.
Ezek az okok indították a Természettudományi Könyvkiadó Vállalat bizottságát arra, hogy a jelen cziklusba egy az elektromosságra vonatkozó, bővebb terjedelmű, mélyebben beereszkedő s a mellett könnyen érthető művet is föl vegyen. A választás még az egész világirodalomban sem igen nagy. GUILLEMIN "Le monde physique"-jének Le Magnétisme et l'Électricité czimű kötetét találta a bizottság még leginkább megfelelőnek s ez okból választotta ezt a leforditásra.
A forditás (1-455. lapig.) Bartoniek Géza egyetemi tanársegéd úr, innentől végig Czógler Alajos szegedi főreáliskolai tanár úr tollából folyt. A Függelék, valamint a Név- és Tárgyjegyzék szintén Bartoniek úr műve.
Budapest 1885. julius 1-én.
Szily Kálmán.
ELSŐ RÉSZ.
A TÜNEMÉNYEK ÉS TÖRVÉNYEIK.HÁROM századdal ezelőtt, a jelen műben leírandó tünemények egy-kettő híján teljesen ismeretlenek valának. Két magában álló tény, a vas vonzódása a mágneskőhöz és a közelben levő könnyű testeké a megdörzsölt gyantához (electrumhoz) – mindössze ez az, a mit a régiek a mágnességről és elektromosságról, a mai természettan eme nagyfontosságú két ágáról tudtak. Igaz ugyan, hogy az iránytű, messze keletről jöve, időszámításunk XI. vagy XII. százada táján már a Nyugat hajóin is beköszönt, de jóformán ez is az egyetlen haladás, a mit a THALES-től WILLIAM GILBERT-ig elfolyó két évezred a mágnességet illetőleg fölmutathat. Az a titkos erő hiába vakítgatta az égi háború villámfényével, hiába rémítgette mennydörgésével és lecsapásaival: az embernek sejtelme sem volt az elektromosságról!
Azt az erőt, mely a mágnességi és elektromossági tünemények sokféleségében működik, a mely annyiféle és oly különös alakokban nyilatkozik, ezt az erőt, a mely a természetben mai ismereteink szerint oly fontos és néha oly félelmetes szerepet játszik, sem az ókor bölcsei, sem a középkor theologusai még csak nem is gyanították. Amazoknál a mennydörgő Jupiter – Jupiter tonans – kézi fegyvere, emezeknél pedig semmi egyéb mint a vallásos félelem tárgya. Hála a tudománynak, a lángész, a türelmes megfigyelés s a leleményes kisérlettétel ezer erőfeszítésének, az elektromos erő ma már engedelmes eszköz az ember kezében és tetszése szerint vezethető. Majd a gondolatait szállíttatja villámsebességgel a messzeségbe, majd fémeket ezüstöztet, aranyoztat vagy a legfinomabb véseteket mesteri szabatossággal másoltatja vele, majd pedig oly élénk világosságot áraszt, melynek ragyogása a nap fényével versenyez, vagy oly hatalmas hőforrássá
válik, mely a legtömöttebb, a legkeményebb fémeket és a legmakacsabb anyagokat megolvasztja s elpárologtatja.
Az, a ki az utóbbi évek elektromos kiállításait meglátogatta, melyeken az elektromosság csodái egybegyűjtve valának; az, a ki a tudós készülékeit, a mérnök gépeit tanulmányozhatta és az elméletnek, valamint a gyakorlati alkalmazásnak eredményeit áttekinthette: ha az, mondom ezen eredményeket egyrészt ama szerény tényekkel összeveti, melyekből a tudomány alig három századdal ezelőtt kiindult; másrészt pedig a közel jövőbeli haladások reményével szembeállítja, melyeket teljes biztossággal megjósolni lehet, az bizonyára nem vonhatja meg mély csodálatát a modern fizika termékenységétől. De ha számot ohajt magának adni azon eszközök hatalmáról, melyek segélyével annyi bámulatos dolgot, mik még nem régiben csodának is beillettek volna, megvalósítottak: rá fog jönni, hogy e hatalom titka három szóba foglalható össze: e három szó a mai tudomány varázs-igéje, mesebeli terülj asztalkám-ja: megfigyelés, kisérlet, mathematikai számítás!
Az Elektromosság és a Mágnesség külön két neve alá, mint ismeretes, a tünemények két csoportját foglalják, melyeket sok ideig egymástól egészen távol eső dolgoknak gondoltak, de a melyeket ma már egy és ugyanazon okra vezetnek vissza. Legalább a kísérlet már megbizonyította, hogy a mágnesség és az elektromosság tüneményei egymást kölcsönösen befolyásolják és hogy az őket létesítő erők egy a mássá átalakíthatók. Igy támadt a tudománynak egy új ága, mely a két elsőből hajtván ki, ez okból az Elektromágnesség nevet kapta. Ama hatvan év alatt, a mióta az OERSTED-ek, és AMPÈRE-k lángesze a tudomány ezen specziális ágát a tudományos világ előtt feltárta, és az ARAGO-k, FARADAY-k s száz más fizikus kifejlesztette: haladása oly rohamos volt, hogy fontosságban tán a tudomány azon részeit is elérte, melyekből származott. A tér, melyet az elektromágnességre s alkalmazásaira vonatkozó fejezetek e könyvben elfoglalnak, állításunk helyességéről csakhamar megfogja győzni az olvasót.
Jóllehet az elektromosság és mágnesség elmélete, kivált e században nagy haladást tett, mégis távol van a szabatosság és a szigorúság azon fokától, melylyel a nehézségerő, a gravitáczio, a fény, vagy akár a melegség elméletében találkozunk. S lehet-e ezen csodálkoznunk? Nem elég meglepő-e már a látása a fölfedezések bámulatos fölhalmozódásának egy oly téren, mely 300 évvel ezelőtt még teljesen ismeretlen és járatlan volt!
Mindamellett már ez idő szerint is belátható, hogy az elektromos erő a többi fizikai erőkkel kapcsolatba hozható, nem is szólva arról, hogy már is be van bizonyítva, hogy a mágnesség csak különös esete az elektro-
mosságnak, valamint [miként] a földön tapasztaltató nehézségerő különös esete a gravitácziónak. Az elektromosság átalakulása meleggé, fénynyé, molekuláris vonzássá, chemiai rokonsággá az elmélet emberének tekintete előtt új horizonokat nyit meg, melyekből, reméljük, egyszerre világosság fog fellövelni, a mint azon hatalmas szellemek egyike megjelenik, a kik a tudományokat átalakítani szokták, mihelyt t. i. az ilyen átalakulás lehetőségének ideje megérkezett. NEWTON, a gravitáczio elméletének megalapítója előtt KEPLER és GALILEI jelentek meg; YOUNG és FRESNEL, a fény hullám-elméletének megalapítói előtt már maga NEWTON és HUYGHENS fölfedezték az optika alaptörvényeit; ROBERT MAYER előtt pedig RUMFORD, GAY-LUSSAC, FOURIER egyengették az utat, fölfedezvén azon törvényeket, melyeken később a hő mechanikai elmélete fölépülhetett. Az elektromosság most van az átalakulás azon stádiumában, mely a tisztán kisérleti tudományt a tüneményeket számítás alá vető mathematikai tudomány álláspontjára vezeti. Előrelátható, hogy a fizika ezen ágának pozitiv elmélete már nincsen távol.
Addig is a tünemények és törvényeik leirása s a belőlök levont számtalan hasznos alkalmazások ismertetése bőségesen kielégítheti a tudományszerető közönség tudásvágyát. Ez – a jelen mű feladata.
