H
HAALO CSINALO – Ujfalvi-Szikszai XVI. század – reticularius. HABARNICZA – Ujfalvi-Szikszai XVI. sz. – Polypus; a régi írók mindig a halakkal együtt tárgyalták. HABITA – Balaton, Siófok – az a nádtörek, giz-gaz, a melyet a hullám a partra vet; tüzelő szer; l. Habócsa, Katér, Katré. HABÓCSA – Keszthely – l. Habita. HABÜTŐ – Balaton-Füred – l. Habvető. HABVETŐ – Balaton, tihanyi őshalászat – a bödönhajó peremére erősített rúdkeret, mely a habot visszaveti. HABZÓ VÍZ – Balaton, őshalászat – a balatoni őshalász csak habzó vízben, vagy mindjárt a habzás után halászik, mert csöndes vízben a hal lát és kitér. HABZÓ VÍZ – általánosan – oly mozgásban levő víz, mely fodros hullámokat vet és tajtékzik. HAGYÁS – Bodrogköz – a varsánál, ilyen alkalmazásban: egyhagyású, több hagyású kisebb, nagyobb hagyású; vonatkozik a kávák mennyiségére és a közök nagyságára, l. Egyhagyású. HAJAS KÖVIHAL – H. O. – Gobio fluviatilis. CUV. Miskolci, Sajó; már a XVI. századbeli szakácskönyvekben is. HAJATLAN KÖVIHAL – H. O. – Cobitis barbatula L. Miskolci, Sajó; már a XVII. század szakácskönyveiben is. HAJÓ – Velencze – egy embernek való ladik, ládával, egy evezőpaddal. Ezt a "farán" állva rúddal "tolják". HAJÓHÚZÓ – Fertő tava – azok a halászok, a kik eveznek, vagyis a gúzsba akasztott nagy evezővel húznak; l. Dal. HAJÓKARÓ – Hegykő – erős hegyes czölöp, a melyet a tó fenekébe levernek, a mikor a tó színén húzzák ki a hálót, l. "Karóra halászni". HAJÓ TAT – B. Szabó Dávid – "Őtet a hajó tatról le-taszítja"; – l. Tat, Taty, Toty. HAJTÓ CSÁKLYA, a melylyel a vezérrudat a jég alatt lékről lékre hajtják.* HAJTÓ HALÁSZ, a farszákkal, bokorhálóval stb. járó.* HAJTÓLÉCZ – Szeged – l. Vezér. HAJTÓLÉK – Záhony – l. Áglik. HAJTÓLYUK – Bodrogkz – l. Áglik. HAJTÓRÚD – Záhony – l. Vezér. HAJTOVÁNY – Keszthely – a szák kerete; egyáltalában mindennemű hajlított háló-keret; nem értve belé az ágast, melyhez a hajtovány, mint nyelhez kötve van. HAJVÁR – P. K. Szatmár körül – kaviár, jelesen a csillagostok, Acipenser stellatus ikrájából való.
791
HAL – általánosan – Piscis. Sokszorosan a rend, nem és faj tekintetében értelmező, halak, szálkás halak, halcsík, márnahal stb. HAL – Ujfalvi-Szikszai XVI. sz. – piscis. HALAASZ – Ujfalvi-Szikszai XVI. század – piscator. HALACSKA – Ujfalvi-SzikSzai XVI. sz. – pisciculus. HALAK – Pisces, mint osztály. HALAK FÉSZKE – Szergény, Vasmegye – a hol a hal – régentén – a réteken ívás közben seregbe verődött. HALAK KIRÁLYA – P. K. – Acipenser stellatus PALL. Eredete nincs; de mindenesetre népies; a csillagalakú vértek kiváló dísze avathatta királylyá. A magyar nép eszejárásának teljesen megfelelő. HALANTÉKCSONT – l. Vakszemcsont.* [halántékcsont] HALÁROS – Kresznerics – a ki a halat eladja; halászoknál közhasználatban van a "fisér" (Fischer), nyilván onnan, hogy leginkább németek foglalkoznak halkereskedéssel; l. Fisér. HAL AROS – Ujfalvi-Szikszai XV. sz. – cetarius, piscarius. HALASFÖLD – Miskolczi Gáspár – sok halat termő vidék. HALASKOFA – általánosan – halat árúló asszony, ha állandó helyen ez az állandó keresetmódja. HALASLEGÉNY – Bodrogköz – a laptár kormányosa. A laptáron van t. i. a kifogott halak helye. HALASTÓ – általánosan – a régi piscinának az a neme, a melyben valóban halat tartottak; a "piscina" t. i. sokértelmű volt. HALASTÓ – Miskolczi Gáspár – a folyó víz szakadéka, az ú. n. morotva is. HALASTÓ – B. Szabó Dávid – a tulajdonképeni piscina értelmében. HALAS TO – Ujfalvi-Szikszai XVI. sz. – piscina, vivarium piscium. HALAS TOVAL BANO – Ujfalvi-Szikszai XVI. század – piscinarius. HALÁSZ – Szeged – ellentétben a bérlő és kereskedő fisérrel az, a ki az öreghálóval jár. HALASZ – Ujfalvi-Szikszai XVI. század – piscator. HALÁSZAT – Kresznerics – a halfogás míveletének összessége. HALÁSZBÍRÓ – T. Sz. – ki a halászatot vezeti. Balaton. HALÁSZBOKOR – l. Bokor. HALÁSZÓBOT – Máramaros, Visk – az eresztőhálónak két apacsfája, l. Eresztőháló. HALÁSZCSÉR – Mező-Túr – a Sterna hirundo halászneve; a széki csértől – Glareola – való megkülönböztetés. HALÁSZCSATT – általánosan – a bogkötésnek a halászoknál divó neme. HALÁSZDEREGLYE – Komárom – a legnagyobb halászhajó. HALÁSZFA – Keszthely – l. Vezér. HALÁSZFONAL – Komárom – az, a melyből a hálót kötik, l. Léhés. HALÁSZFUNT – Tihany – rúgós mérőeszköz; l. Drótfunt. HALÁSZHATÁR – halas vizeken községek vagy egyesek halászó területének a határa. HALÁSZKA – Sterna hirundo; l. Halászcsér, Küszvágó. HALÁSZKARÁM – Királyföldi – halászkunyhó. HALÁSZKŐ – Pinnyéd – nagy hálósúlyozó, melyet akkor kötnek a hálóra, a mikor mély vízben halásznak. HALÁSZLÉ – általánosan – halászatokon a halászember tápláléka; különben általánosan a magyar konyha eledele; leginkább a pontyot, a harcsát és a kecsegét használják, még pedig vegyesen; a kishalász keszegből is főzi; járúlékai sok hagyma és kellő só mellett sok paprika. HALÁSZKUNYHÓ – Tisza m. – állandó tanyázó hely. HALÁSZMADÁR – Királyföldi – l. Halászcsér, Küszvágó, Szerkő [Nem szerepel! – NF]. HALÁSZMESTER – Tata – a tómester alatt állott s a halászást vezette. HALÁSZÓ – Janua 1729 – a ki halászik. HALÁSZÓ – Kresznerics – az, a ki a halat fogja. HALASZO HAJO – Ujfalvi-Szikszai XVI. század – scapha, onia. HALÁSZÓ HÁLÓ – Kalotaszeg – l. Ághegyháló. HALÁSZI HÁLÓ – Janua 1729 – halászó háló. HALÁSZÓ HELY – XVI. század, NÁDASDY TAMÁS leveleiben.
792
HALÁSZÓ SAS – általánosan – a Pandion haliaëtos halászneve. HALÁSZÓ VÍZ – Miskolczi Gáspár – az, melyben a hal él. HALÁSZRÚD – Kopácsi – l. Vezér, Rohony, Rohoncz. HALÁSZSÓLYOM – Kresznerics – Pandion haliaëtos. HALÁSZTÁBLA – Keszthely – egy fából faragott ponty, melynek oldalára a czéhmester ráragasztja az üzenetet – gyűlés, temetés, kivonúlás; kézről-kézre járván, visszakerül a czéhmesterhez. HALÁSZTÁRS – Tihany – az egy halászbokorhoz tartozó legénység egymáshoz való viszonyát fejezi ki. HALÁSZTŰ – Komárom – l. Hálótű és orr, nyelv, láb. HALÁSZSZÉK – Máramaros – egy vagy két bakon nyugvó, gerendákból készült palló, melyet a halász a partról a vízbe állít, hogy az ághegyhálónak megfelelő mélységű vizet érjen. Részei: a palló, a bak és a lesőbak, a melyre a háló rúdját megtámasztja. HALBÁBA – P. K. – Cobitis taenia L. Tisza; nyilván a vulvaalakú sebekre való czélzás, melyeket e hal pofa tüskéjével vág. HALBÁRKA – l. Bárka. HALBÓDÍTÓ – Kresznerics – nyilván egy a székelység "méregfüvével", mely az Euphorbia palustris stb. = farkasfűtej; másra használva: "czötkény" – l. Czötkény. HALCSÍK – Cobitis fossilis L. Varbó (palócz) és Tószeg. HALCSÍK KOSÁR – Varbó, Ipoly mentén – l. Csíkkas (palócz). HALCSONT – Kresznerics – közhasználat szerint a német "Fischbein" értelmében, mely azonban nem haltól, hanem a czettől származik. HAL CSONTJA, TÖVISKE – Ujfalvi-Szikszai XVI. század – spina. HALDOBÓKA – Királyföldi – a "Köder" értelmében, l. Csali, Pélle. HALDOKTOR – Tata. – Tinca vulgaris CUV. mint a czompónak külön tulajdonságára vonatkozó név. A halászok t. i. azt hiszik, hogy ez a hal sok nyálkájával a halak sebeit bekeni s így meggyógyítja. HALEBÉD – Komárom – főkelléke a halászlé, melyhez ponty, harcsa és kecsege járúl; sok hagyma, paprika és kellő só a fűszer; az edény, a melyben főzik, a bogrács mely vörös rézből való s egészen sajátos alakú; a jó főzőnek – mindig férfi – nagy becsülete, híre van s dolgát igen komolyan veszi. HALÉLÉS – Szeged – mindenféle horogra való, a "Köder" értelmében, l. Csali, Pelle, Éléskeszeg. HALÉLŐ – Komárom – hálózacskó, a melybe – bárka nem létében – a fogott halakat a vízben tartják, hogy élve maradjanak. HALETETŐ – Kresznerics – vivárium, a melyben az apróbb halat rendes etetéssel nevelték. HAL FARKA – Ujfalvi-Szikszai XVI. sz. – cauda piscis. HAL FOGÓ HÁLÓ – Janua 1729. HALHAJA – Komárom – halpikkely. HAL HATAN VALO SERTE – Ujfalvi-Szikszai XVI. század – pinna, pinnula; nyilván a hátsörényúszó. HAL HEA – Ujfalvi-Szikszai XVI. század – squama. HALHÉJ – Balaton – halpikkely. HAL HÉJ – Orbis pictus 1709. HALHELY – Balaton – a jégre rakott halak nyoma. Egy perben azt kellett eldönteni, vajjon a behalászók sok halat fogtak-e? mire a tanúk azt felelték, hogy a jegen sok h[alhéj] volt látható; jelölik ezt a lehullott pikkelyek s a nyálka, mely a jég felületét megváltoztatja. HALHÓLYAG – Kresznerics – egy a vizahólyaggal. HALHUSZÁR – H. O. – Alburnus bipunctatus HECK. Székely-Keresztúr. HALIHANY – Tápé – l. Ihany; "ráhányja a a halat" – annyi mint fölfűzi. HAL IKRA – Ujfalvi-Szikszai XVI. sz. – ova piscium, polygranum. HALIVADÉK – Királyföldi – apró hal. HALÍVÁS – Királyföldi – párzás, l. Fiasítani, Ívni, Vívni, Fördés. HALJÁRÁS – Komárom – ha sok a hal, azt mondják "a halnak van járása"; ha kevés a hal: "a halnak nincs járása". A fajokról is így; Balaton-Füreden az a hely, a hol a hal tartózkodni szeret. Sokszor oly értelemben is, hogy az időre vonatkozik, a melyben valamely faj bizonyos helyen meg szokott jelenni.
793
HAL KOPOTOJA – Ujfalvi-Szikszai – brancha. HALKUFÁR – Kresznerics – l. Haláros. HALMASZLAG – Kresznerics – a legközönségesebb a törött borostyánbogyó, pálinkával meglágyított kenyérbélbe gyúrva s jókora borsónyi golyóalakban a vízbe hányva. HALO – Ujfalvi-Szikszai XVI. század – rete. HÁLÓ – általánosan – fonalból kötött, sokféle szerkezetű halászszerszám. HÁLÓÁLLÍTÁS – Tihany – az öregháló úgy készül, hogy a bokor minden embere egy tizedrészét köti; a midőn a részek készen vannak, a bokor összejön, a részeket összeköti; ez a hálóállítás ; l. Állítás is. HÁLÓBÉL – Máramaros, Visk – az eresztőháló aprószemű, középső része, l. Eresztőháló. HÁLÓBOKOR – Balaton – l. Bokor. HÁLÓCSAPÁS – Balaton – minden egyes hely, mely a jég alatt meghalásztatott s a melynek nyomát (csapását) a lékek mutatják; de a meghalászott pont, mint egység is: "három csapást halásztunk meg". – Különben l. Vonyó. HÁLÓ FÖLE – általánosan – a húzóhálóknál az úszókkal a víz színén járó rész, ellentétben a háló aljával, melyet a kövek, egyáltalában súlyok elsülyesztenek. HÁLÓHÁNYÓ – Körös mentén – az a legény, a ki tanyavetéskor a hálót kihányja. HÁLÓHÚZÓ – Ipoly mentén – l. Turbukvas. HÁLÓKŐ – Balaton, őshalászat – az alínra kötött súlyozó kövek, tégladarabok. HÁLÓKÖTŐFA – Székely-Keresztúr – l. Bécze, Börcz. HÁLÓKÖTŐTŰ – Székely-Keresztúr – l. Hálótű. HÁLÓMENTŐ – Hegykő, Saród – a karikán az a keresztvas, mely a hálónak a tengelyre való feltekerődését lehetetlenné teszi. HÁLÓMESTER – Kopácsi – a tanyavetésnél parancsol. HÁLÓS – Agárd – hálóval halászó halász. HÁLÓSZEM – Királyföldi – a hálónak egyes szeme. HÁLÓSZOLGA – Bódva, Szendrőn – a négykávás merítő, tulajdonképen ághegyháló rúdjának megtámasztására szolgáló, piszkés, talpas és ágas fa. HÁLÓTŐ – Miskolcz – l. Hálótű. HÁLÓTŰ – általánosan – fából készült, lapos, orros, nyelves és lábas szerszám, a melyre sok fonal reáhányható s a melylyel a hálókötést végzik. HÁLÓT VETNI – Kuthy – a hálót a halászatra vízbe vetni. HÁLÓT VONNI – Kuthy – a kivetett hálót kihúzni. HÁLÓVARRÁS – régi okiratokban – egyértelmű a hálókötéssel. HÁLÓVARSA – Kis-Majtény – l. Szárnyas varsa. HÁLÓVESSZŐ – Göcsej – l. Káva. HÁLÓVETŐ – Tápé – az a legény, a ki a hálót kiveti. HÁLÓZACSKÓ – Komárom – kis zacskó, hálóból kötve, a melyben a halász apró czókmókját, vagy eleségét tartogatja. HÁLÓZNI – általánosan – hálóval halászni. HALŐRHAD – Kuthy – tokhalak [figyelője] értelmében. HALPECZEK – egyenes, mind két végén hegyes halászszerszám, mint legősibb formája a horognak.* HALPÉNZ – squama.* HAL PÉNZE – sok helyen – hal héjja, pikkelye. HALPIACZ – Kresznerics – az a hely, a hol a halat rendesen árúlják. HALSERTE – Királyföldi – l. Halsörény. HALSÖRÉNY – Szeged – a fésűshalaknál (Percoidei) a hátsörényúszó (p. dorsalis). HALSZÁLKA – Királyföldi – l. Szálka. HALSZÁLKÁS SZÁRNY – Tóth Pál, BONNET fordításában – kemény szálkák közt feszülő halúszószárny. HALSZÁRNYA – általánosan – a hal úszószárnya. HALSZÁRNY – Orbis pictus 1708. HALSZATYOR – Királyföldi – gyékényből fonott, a hátra akasztható szatyor (Bodrogköz); helyesen halászszatyor. HALSZEDŐ – Királyföldi – a ki a kifogott halat felszedi. HALSZERKŐ – Szeged – a Sterna fajok, mint halászómadarak; l. Halászcsér is.
794
HALSZŰKE – P. K. Acipenser Güldenstaedtii BRDT. juv. Tisza m. PETÉNYI Tisza melléki halászok szájából a következő magyarázatot kapta: "A halszűke akkor jön, mikor szűkén van a hal". Innen a név. A faj kétségtelen; a névvel együtt gyűjtöttem. H. O. HALSZŰKE – Kresznerics – "Flunder"-nek magyarázva, a mi helytelen. A "Flunder", Platessa flesus, tengeri hal, mely folyóinkba nem jár, nem szűk, hanem lapos. A "halszűke" az Acipenser Güldenstädtii BRD. kivált az aprajának a neve. HALSZŰKI – Nyelvőr – Acipenser Güldenstädtii BRD.; ifjú. Győr. HALTAPOGATÓ – Királyföldi – l. Tapogató, Borító stb. HAL TAPOGATO – Ujfalvi-Szikszai XVI. sz. – verriculum; itt hibásan a kétközhálóval egybetévesztve. HALTARTÓ – Kresznerics – l. Bárka, Rütő, Rejtő [Nem szerepel! – NF]. HALTARTÓ – Miskolczi Gáspár – fával vagy kővel bélelt ásovány, a melybe a halat máshonnan hozzák. HAL TARTO BARKA – Ujfalvi-Szikszai XVI. század – Ichthyotrophium. HALTARTÓ REKESZ, a varsás ladikon stb. láda helyett.* HALTEJ – Kresznerics – a hímhal spermája, termékenyítő vagy fiasító nedve. HAL TEJE – Ujfalvi-Szikszai XVI. sz. – lacteum intestinum. HALTETŰ – Kresznerics – halakon élősködő rákok, mint Lemmák, Dichelestidák, Caligidák és Argulidák. HALTŐR – Sz. Molnár Alb. – általános kifejezés, mely mindenféle szerszámra illik. Excipula. HALVACZOK – Bodrogköz – az a hely, a hol valamely hal állandóan tartózkodik, mint lyuk, gödör, gyökér, kő stb. HAL VASAR – Ujfalvi-Szikszai XVI. század – Ichthyopolium, forum piscarium. HALVARSA – Doroszló, Bácsmegye – l. Szárnyasvarsa. HALVEDER – az ókor értelmében – hal-szállító füles edény, illetőleg ős bogrács is; az archaeologiában legtöbbször "cista". HALVIJÁS – Máramaros, Visk – a hal ívása, párzása. HALZSÍR – Duna, Tisza, Körös – a hol a halat hasítják, sózzák és szárítják, ott a kicsapott belekből s hasításra nem alkalmas kisebb halakból halzsírt főznek. HALZSÍRKANÁL – Körös-Tarcsa – késalakra faragott kavarófa, a melylyel az üstbe gyűjtött halzsigereket főzés közben kavarva vágva törik, hogy a zsír felszállhasson. HALZSÍRSZEDŐ – Körös-Tarcsa – mindenesetre ősi szerszám: egy nagy Anodonta jobb kagylófele nyélre alkalmazva; igen jó kanál a halzsír leszedésére. HÁM – Saród – l. Öv. HÁMFA – Karád – l. Apacs. HÁMOZNI – XVII. századbeli szakácskönyvek – a halról is: "Az czukajat igen szepen meghamozd", t. i. a héjjától megtisztítani. HANYATT FORDUL – Miskolczi Gáspár – a delfin, mikor a prédát csalja; hal értelmében mondja. HANZSÉK – Hegykő – a zsombik; jelesen az egyes [különösképp a magányos – NF]. HÁNYKOLÓDIK – általánosan – a hal, mikor kivetik a szárazra. HARAPÓHOROG – B. Szabó Dávid – a kosztoshorog értelmében. HARÁNTCSONT – os transversale.* HARÁNTNYÚLVÁNY – apophysis transversa spinosa.* HARCSA – Silurus – Leső Harcsa.* HARCSA – K. – Silurus Glanis L. A tót: hrca névvel egy tőből fakadt. GALGÓCZInál (1622) megvan. HARCSA – Ujfalvi-Szikszai XVI. század – Silurus, barbota, mullus, perottis, barbellus, barbo, trigla. Itt csak Silurus a helyes. HARCSA – Janua 1729 – Silurus Glanis. Raja alatt felhozva. HARCSAFÉLÉK –