Sz
SZABADÍTANI – Balaton, őshalászat – a kötél lassú kieresztgetése. SZABÓ – P. K. – H. O. – Pelecus cultratus L. Alsó Duna, l. Szabóhal. SZABÓHAL – P. K. – H. O. – Pelecus cultratus L. Alsó Duna. Lehet a has ollószerő éléről, vagy az alak vékonyságáról. SZÁCSIRA – Nagy-Dobrony – kis háló, a melyet a megmaszlagozott hal kifogására használnak; l. Szák. SZÁD – Székelyföld – a varsának tölcsér alakú bejárója. SZAGGATÓ – Tihany – az öregháló zsákjának legvége, mely, a csapdosásnak leginkább kitéve, mindég szakadozott, czafatos. SZAGOLÓ CSONT (rosta-csont) – os ethmoideum.* SZÁJ – Varbó, Ipoly mentén – a varsáról, l. Szád (palócz.) SZÁJKARÓ, a szárny nélkül való varsáknál az a karó, a melylyel letűzik.* SZÁJ-KÁVA, egyáltalában a hálók félkörös abroncsa, a mely a hálót nyitva tartja.* SZÁJPADLÁS – palatum durum.* SZÁJPADLÁS-CSONTOK – ossa palatina.* SZÁJTÁTÓK – Cyclostomi – mint alrend.* SZÁK-HÁLÓ – Janua 1729. SZÁK, kanál alakú merítő háló; van feje, nyele és ágasa. Evvel hordják a fogott halakat a bárkába s evvel szedik ki a prédát a vejszéból. Egy a mereggyűvel; l. azt és Szácsira, Tanyaszák. Miklosich szerint a szláv sak, szerinte "Wurfnetz," a mi nem áll, mert ághegyháló; a Wurfnetz az amfiblesztron.
828
SZAKA – Székelyföld és Tihany – a szigony vagy horog visszája v. "visszhorga," – ilyen alkalmazásban: "letörött a szakája"; l. Visz, Viszja. SZAKÁL – Szendrő – l. Szaka. A szendrői szigony különálló forma; gereblyeszerű, ágai mindig több szakások, tehát sokaságuknál fogva szakálszerűek. SZAKÁLOS HOROG – Komárom – egy ín végébe alkalmazott több horog. SZAKÁS HOROG – Székelyföld – "viszhorgos" horog. SZAKÁS SZIGONY – Székelyföld – "viszhorgos" szigony, megkülönböztetésül a simaágútól. SZÁKLÉK – Bodrogköz – jég alatt való halászat, a melyen a téliszákot leeresztik. SZAKÓCZA – Keszthely – jégvágó fejsze. SZÁKOLNI – Bodrogköz – szákkal halászni. SZÁKOS – Bodrogköz – jég alatt való halászat – az, a ki a hálót a száklékbe bocsátja. SZARVAS – Bodrogköz – a téliszák káváira alkalmazott súlyok. SZÁL – Tihany – kötélről mondják; pld: egy – két – három szál kötélre készítették; az az: 50, 100, 150 ölre a parttól a hálót beereszteni, tehát 2 v. 3 50 öles húzókötelet összekötni. SZÁLKA – általánosan – a hal csontja; de leginkább a húsban levő Y alakú csontocskák (ossicula Artedii). SZÁLKA – Orbis pictus 1708. SZÁLKÁS HAL – általánosan – csekély értékű, mert szálkás húsú hal; leginkább Leuciscus, Scardinius, Squalius, Abramis stb.; szóval a fehér halak. SZALMÁN TELELT – H. O. – Abramis ballerus L. Lázi, Nógrád megye. Palócz elnevezés, a hal hitvány voltára czéloz; a palócz hozzátette, hogy "fáradt" hal; fáradt = hitvány, csenevész. SZAMSZEREIJ – 1669 Ecsed vára lajstromában – "Armbrust", alkalmasint az együvé riasztott halaknak nyilazására használtattak, a mint ez IV. Béla király idejében kétségtelenül dívott is; l. történelmi rész. SZÁNKÓ – Komárom – a ladik fenekét belőlrül védő padolat. SZÁP – Gárdony – a Csiga egyes fokai vagy orsója. SZÁP – P. K. Földi nyomán – Abramis sapa PALL. (H. O.) SZÁPAKESZEG – H. O. – Abramis sapa PALL. Szeged. SZAPAÓ – Komárom – l. Szapoly. SZÁPÓ KESZEG – T. Sz. Nátly – Szeged, l. Szápakeszeg. SZAPOLY – általánosan fából készült merítő, hosszabb rövidebb nyéllel; a víznek a csónakból való kihányására és ivásra is; l. Csanak. SZAPORITÁS – Felső-Rákos – a varsa vagy a kerek háló kötésénél a szemek számának fokozatos megbővítése; a rokolyahálónál a szaporítás száma harminczhat. A varsánál 20 szemen kezdi (fark), 60-ig szaporítja (derék) 20-ra fogyasztja (vörcsök) l. Fogyasztani. SZÁR – Keszthely – a horog egyenes része. SZÁRAZ HAL – Fáy-féle szakácskönyv, XVII. század – a szárított értelmében, tokról és vizáról. SZÁRITÓKÖTÉL – Balaton-Füred – az, a melyre a hasított halat kiakasztják. SZÁRITÓRUD – Balaton-Füred – a zsidóutcza karói; l. Tericskaró; Zsidóutcza. SZÁRNY – Balaton-Füred – a hónaljúszószárny, p. pectoralis. A varsáknál a terelők, a gyalomnál a háló két fele. SZÁRNYAKARÓ – Szentes, körösi halászok – a hálóvarsánál a szárnyat tartó karó. SZÁRNYALÉK – Keszthely – l. Sorlék, Áglik. SZÁRNYASHÁLÓ – Simontornya – l. Szárnyas varsa. SZÁRNYAS VARSA – Balaton, Komárom, Szeged – a halak betévedésére számító, hálóból kötött, abroncskeretű eszköz, vörcsökkel, hogy a betévedt hal ki ne találjon; karók közé feszítik ki; l. Farkaró, Szárnyakaró. SZÁRNYAS VÉTER – Göcsej – a szárnyas varsa. SZÁRNYCSONTOK – ossa pterygoidea.* SZÁRNYÉK – Latorcza mentén – l. Lésza. SZÁRNYÉK, a czége ágaira alkalmazva, a szárnytól való megkülönböztetésül.* SZÁRNYFESZITŐ, istáp helyett; az a pálczaszerű fa, a mely a szárnyasvarsa szárnyát kiterjesztve tartja.*
829
SZÁRNYKARÓ – Börvely – a szárnyas varsa szárnyát tartó karó. SZÁROZÉTANI – Orbis pictus 1708 – a halszárításról. SZÁRNYKETEG – Bloch – l. Leuciscus rutilus L. SZATYOR – Bodrogköz – gyékényből fonott tarisznya szerszám, melyet a halász a hátára vesz. Ebben viszi ki az eleségét s hozza haza a zsákmányt; l. Czüökör. SZEBEZSKŐ – Szolnok – l. Zsákkő; németesen hangzik; de a tiszta magyar halászok is következetesen így mondták ; rokon a "Szepi"-vel, mely a Bodrogközön dívik; l. azt. SZECSKŐ – Sió mentén – sáska, leginkább Truxalis nasuta L., melyet harcsafogáskor horogra raknak, v. tűznek. SZEDNI – Bodrogköz – a hálót a vízből. "Legények dolga: a faros nem szed." SZEGELNI – Balaton, őshalászat – a jégen a vonókat fejszével kijegyezni; l. Kijelelni. SZEGESFA – Kopácsi – villa, patkószegekkel kiverve, a halászrúd hajtására való. SZEGESFA – B. Szabó Dávid – a víz fenekére teszik, hogy az orv hálója, horga beléakadjon. SZEGES SZIGONY, az, a melynek ágai egy tartóvasra vannak szegezve.* SZEGEZŐ – Hegykő – a bárka ajtajának bezáró fapeczke. SZEGLIK – Balaton, őshalászat – a jég alatt való halászatnál a vonyó hosszú hatszegletű; e hosszú hatszög egyik csúcsán van az eresztőlék, evvel szemben az ajtólék, a hatszög fennmaradó négy sarkára esik a Szeglik; e főlékek közt futnak az áglékek, l. Saroklék. SZEGYE – Ujfalvi-Szikszai XVI. – excipula; nyilván a czége, mint vezérszó a rekesz és vesz szavakkal felhozva. SZÉGYE – Sz. Molnár Albert szótára – Excipula; l. Czége stb. SZÉKELY MARÁZSAHÁLÓ, vezető háló helyett, mely név alatt csak az alsó Küküllőn dívik.* SZÉLES KÁRÁSZ, Carassius vulgaris NILS.* SZÉLES KESZEG – Földi nyomán P. K. – Blicca argyroleuca HECK. Eredete nincs adva. SZÉLES KESZEG – Grossinger – Abramis Brama L. SZELES KESZEG – Ujfalvi-Szikszai XVI. sz. – Ciprinus latus; ez is nyilván a Dévér keszeg Abramis Brama L. SZELES LAPOS KESZEG – Ujfalvi-Szikszai XVI. sz. – brama; tehát a mai dévér-keszeg. SZELES VEKONY HAL – Ujfalvi-Szikszai XVI. – passer; a tengeri keszegúszó hal: Platessa, régi íróknál "Plataisz." SZELET MERÍT – Miskolczi Gáspár – a hal a kopótójával, l. Pipál. SZÉLHAL – Grossinger – Alburnus lucidus HECK. Székelyföld az Olt mentén élő név. SZÉLHAJTÓ – Gross. K. – Alburnus lucidus HECK. SZÉLHAJTÓ KESZEG – H. O. – Alburnus lucidus HECK. juv. Velenczei tó. P. K. Alburnus lucidus HECK. Duna. SZÉLHAJTÓ KÜSZ, Alburnus lucidus HECK. SZÉLKESZEG – H. O. – Alburnus lucidus HECK. Révfalu – Győr mellett. SZELLŐ KESZEG – H. O. – Aspius rapax AG. Pinnyéd, Győr mellett. SZELLŐ – Mátyus után Grossinger – Lucioperca Sandra. L., l. Süllő. SZÉLSZEM – Komárom – a hálók szélső szemei. SZÉLVÍZ – Balaton – a tó szélin a sekély víz. SZEM, a hálók szeme; a nagyobb "öregszem", a kisebb "aprószem" ritka, sűrü; különben a horogról is: egy szem horog. SZEM ALATTI TÁJÉK – regio suborbitalis.* SZEM ELŐTTI TÁJÉK – regio anteorbitalis.* SZEMES KESZEG – Abramis melanops HECK.* SZEMKÖZE – regio interorbitalis.* SZEMKÖZE – Miskolczi Gáspár "a két szem közi hat sing volt," t. i. a Tzet-halnál, jó a leírásokra, a hol a szemeknek egymás közötti viszonya sokszor meghatározó jel. SZEM MÖGÖTTI TÁJÉK – regio postorbitalis.* SZEMRE HALÁSZNI – általánosan – sekély, átlátszó vízben látható halat fogni, leginkább szigonyozni, ellentéte a vaktában szúrni. SZENTES – Szeged – az állóbárka csárdájának homlokzata, a melyre rendesen a hajók védszentjét festik.
830
SZENT GYÖRGY KESZEG – Abramis Brama. L. Szt. György nap körül ívik, nagyobb. Balaton-Füred. SZENT GYÖRGY PADUCZ – Chondrostoma nasus L. Erdővidék, Olt vize. SZENT PÉTER HALA – H. O. – Rhodeus amarus AG. Kolozsvár. SZEPI – Bodrogköz – az öregháló kátáján a száj tágulása által támadó hónalj. SZEPLEN KESZEG – P. K. – Abramis vimba L. H. O. Tisza-Földvár. Néha A. vetula is. SZEPLÍN KESZEG – P. K. – l. Szeplen-keszeg. SZEPLŐ – B. Szabó Dávid – a pisztráng vörös pettyei. SZERHAL – Tihany – az a hal, amelyet a tizeden felül az apátság asztalára szállítanak. SZERSZÁM – Fertő tava – a Kürtő része, a melybe a hal a Kotróczából kerül; l. Nagy Kotrócz is. SZERSZÁM JÁRÁSA – Záhony – így: "Szolnokon tanultam meg a szerszám járását", azaz a halászatot, illetőleg a halászszerszám alkalmazását stb. SZERSZÁM-REKESZ, a halászhajó farán egy elrekesztett hely, lyukkal, a hol a halász mindenféle apró szerszámot tart.* SZÉTRIAD – a hal, a küszvágó, lócsér vagy más ellenségnek árnyékától is; balatoni halász szava. SZÍFAORRU KESZEG – H. O. – Komáromban határozottan Abramis vimba CUV. Szífa = szilva, az orr alakjáról és kékes színéről. SZIGONY – általánosan – halszúrásra való egy vagy több ágú vasszerszám – sima vagy szakás. SZIGONY ÉLE, a szúró és kerítő szigony valamennyi ágának egy sorban álló hegye.* SZIGONYÁSZNI – Nagy Dobrony – mint ige közszájon forog. SZIGONY NYAKA, a köpü és tartóvas közötti néha hosszú rész.* SZIGONYNYAL VALÓ JEGESHALÁSZAT, a melyet szigonynyal a jég alatt űznek.* SZIGONYOS – általánosan – a szigonynyal halászó. SZIGONYOS BÖRTÖN – B. Szabó Dávid – a varsáról; nyilván a vesszőből fonott varsa vörcsökéről; l. Tömlöcz. SZIGONYOS HALÁSZ, a ki szigonynyal jár.* SZIGONYOS HALÁSZAT, a mely szigonynyal jár.* SZIJALT HAL – Nyelvőr – l. Szivolt hal. SZIKLACSONT – os petrosum.* SZIKLÁS PART – általánosan – a hol a part egészben vagy darabonként terméskőből való. SZILONY – Bucsin (Hargitta) – l. szigony. SZILVÁNY – Duna mentén a tüdőt helyettesítő lélekző szerv: apparatus branchialis: l. Szirony. SZILVÁNYFEDŐ SUGARAK – radii branchiostegi.* SZILVÁNY-ÍVEK – arcus branchiales. SZILVÁNYKÖZ – isthmus.* SZILVÁNYRÉS, az a nyílás, mely a fedelék felemeléskor támad.* SZILVÁNYÜREG – Kiemenhöhle, az Amphioxusnál.* SZILVAORRÚ KESZEG l. Szífaorrú keszeg. SZÍNLENI – B. Szabó Dávid – "Sárba fejét beszinli" t. i. a potyka. SZÍNLELŐ – Duna mentén – az az asztalszerű alkotmány, a melyen a halakat nagyság szerint kiválogatják. SZÍNTARTÓ SEJTEK – chromatophora.* SZÍN TOK, Acipenser glaber HECK.* SZÍNTOK – K. – Acipenser glaber HECK. SZÍNTOKOK – Lionisci – mint csoport.* SZÍNVIZA – Grossinger – nyilván a Színtokkal összevétve, l. Szintok; GR. az őrhal értelmében hozza fel, tehát az öreg vizával; l. Őrhal. SZIRONY – Szeged – l. Szilvány. "A szögedi embör nem öszi mög azt a halat, a melynek nem piros a szironnya." SZIRT, többesben: Szirtok – Szeged – az omló part szakadékai; l. Folyós vizes, Földmorzsa. SZÍV – Szentes, körösi halászok – l. Vörcsök. SZIVALKODNI – Mátyus – a borban, eczetben megmosott tokikráról a szikkasztás értelmében. SZIVÁRVÁNYOS ÖKLE, Rhodeus amarus L.* SZÍVÓKA – Mitterpacher – Petromyzon fluviatilis LINN. SZÍVOLÁS – Miskolczi Gáspár – a szárított halnak pőrölylyel való megtörése, hogy hamarább megfőjön; de a só által való megszívás értelmében is, l. Szivolt hal. SZÍVOLT HAL – Miskolczi Gáspár – a sós-hal mellett fölemlítve; fölhasított s hosszában meghasgatott, megszijjalt, nagyobb hal, hogy gyorsabban kiszáradjon; de oly értelemben is, hogy a keményre szárított hal pőrölylyel lágyíttatik meg, az az szivoltatik, szíjjaltatik, tehát porhanyító verés értelmében is; nyilván hogy folyadékok felszívására alkalmas legyen.
831
SZIVULT – Fáy-féle írott szakácskönyv, XVII. század – "szivult posar" lásd "Szijjalt"; különben szárított sós ponty volt. SZOKNYA HÁLÓ – Baja – l. Vetőháló. SZOLGABOT – Komárom – a melyre a laptáros támaszkodik; l. Biczke. SZOLGAFA – általánosan – karó, a melyre főzéskor a bográcsot akasztják; néha fahorog, a melybe a lánczot akasztják, mely a bográcsot a tűz fölött tartja. SZOLGÁLÓ MESTER – Keszthely – két ifjabb mester, ki a czéhmester rendeleteit végrehajtja. SZOLGAPÁLCZA – Komárom – l. Biczke, Szolgabot. SZOMSZÉDOS – a szem, mikor a szemköz igen keskeny.* SZOPÁKOL – Agárd – l. pipál, szupog. SZORITÓ HÁLÓ – Tószeg – a zsákos vagy kátás gyalom. SZÖM – Szeged – a horogról is: "vöttem husz szöm horgot." SZŐRKESZEG – H. O. – Scardinius erythrophthalmus BON. Nagy-Dobrony. SZUNYOGHÁLÓ – Duna-Tisza összefolyása – a szabad ég alatt háló halászok ritkás szövetből készült s négyszögletes rámára rácsinált alkotmány alá bujnak, hogy a szunyogok az alvót ne érhessék. SZUPPOG – Agárd – l. Pipál, Szapákol. SZÚRÓ KARÓ – Csongrád – karcsú, hegyes végű pózna, a melylyel a hajót a part hosszában a szélvízben tolják s a gúzsnál fogva hirtelen meg is állíthatják. Akkor használják, mikor a tanyát meghúzták s a hálót már be lehet takarítani. SZÚRÓ SZIGONY, az, a melynek ágai, egyenlő hosszúság mellett, egyenes sorban állanak.* SZÜGÖNY – Algyő, Tápé, Szeged, őshalászat – l. Szigony. SZŰKEHAL – Grossinger – l. Halszűke. SZŰKHAL – P. K. – Acipenser Güldenstaedtii BRDT. l. Halszűke.