Kálvin János munkái
Értekezések, vitairatok – Confessiók – Előszók – Beszédek – Törvények és törvénytervezetek
Tanácsok – Katekizmusok – Levelek – Az Institutio – Prédikációk – ÍrásmagyarázatokAz egyes munkáknak megemlítése előtt a főbb gyűjteményes kiadásokról kell röviden megemlékeznünk. A kisebb munkák együttes kiadására már jókor gondoltak, miként azt a reformátornak 1554. februáris hó 11-én egyik (Blarerhez intézett) leveléből láthatjuk, amelyben egy már megjelent gyűjteményes kiadásról van szó, s amelyhez Gallasius írt előszót. Ez a legrégibb gyűjteményes kiadás (a Gallasius-féle). Címe: "Opuscula omnia Jo. Calvini in unum Volumen collecta... Genevae apud Jo. Gerardum M. D. LII. (Fol. 964 l.)
Kálvin halála után Béza két gyűjteményes kiadáson fáradozott. Első sorban francia nyelven óhajtotta kiadni együttesen a kisebb műveket, azután latinul. Mind a két munkálattal elkészült. A francia nyelvű 1566-ban készült el, a latin szövegű 1576-ban. Az előbbinek címe: "Recueille des opuscules, c'est à diré, Petits traictez de M. Jean Calvin. Les uns reuueus et corrigez sur le Latin, les autres translatez nouuellement de Latin en Francois, a Genève. Imprimé par Bap. Pinereul 1566" Renatának ajánlva.
A tíz évvel később megjelent latin szövegű kiadásnak címe "Jo. Calvini Tractatus theologici omnes, nunc primum in unum volumen certis classibus congesti etc. Genevae apud Petrum Santandreanum. 1576."
Mind a két, illetőleg (a Gallasius-félével együtt) három gyűjteményes kiadást idők folyamán sokszor újra kiadták, mégpedig a Gallasius-félét Barbier Miklós és Courteau Tamás 1563-ban (ez az editio Barbirii). A Béza-féle francia gyűjteményt kiadta Stoer Jakab, 1611. (Editio Stoerii Gallica), a Béza-féle latin szövegű gyűjteményt kiadta 1597. Santandreanus (Editio Santandreana secunda) és 1611-ben Stoer (Editio Stoeriana Latina). Legújabban Kálvin kisebb műveiből egy gyűjteményt La Croix Pál adott ki 1842-ben.
A kisebb művek három gyűjteményes kiadása mellett meg kell a Kálvin összes munkáit magában foglaló kiadásokat említe-
nünk. Ilyen három van: a genfi (1617), az amsterdámi (1671) és a strassburgi (1863–1896). Különösen az utóbbi kettő érdemel figyelmet.
A strassburgi különben is ismeretesebb kiadásra az egyes munkák felsorolása alkalmával lesz helyünk utalni, itt hadd szóljunk röviden az amsterdámiról. Címe: "Joh. Calvini Noviodunensis Opera omnia in novem tomos digesta. Editio omnium novissima, ad fidem emendatiarum Codicum quam accuratissime recognita et Indicibus locupletissimis non sine maximo labore et studio adornata. Amstelodami apud Viduam Joannis Jacobi Schipper, 1671."
A kilenc hatalmas folio kötetnek nyomása föltűnően tiszta és gondos.
Ezeknek előrebocsátása után lássuk először Kálvin Jánosnak kisebb, azután nagyobb munkáit egyenkint.
A) Értekezések. Vitairatok.
1. "L. Annaei Senecae, Romani Senatoris Ac Philosophi Clarissimi, libri duo de clementia, ad Neronem Caesarem: Joannis Caluini Nouiodunaei commentariis illustrati, Parisiis apud Loudouicum Cyaneum sub duobus Gallis in via Jacobea. 1532." 4. 157. l.
Önállóan többé nem jelent meg, de benne van a latin nyelvű kisebb munkák gyűjteményes kiadásában (1576), továbbá az amsterdámiban (a VIII. k.), a strassburgiban (XXXIII. k.).
E munkáról ezen életrajz I. kötetének 46–53. lapjain van szó.2. A "Psychopannychia". A Corpus Reformatorum kiadói első kiadását a harmincas évek végére helyezik. Nem valószínű. Valószínűleg nem is ez volt a címe az ezen néven ismert munkának ("neque omnino certum nobis est Psychopannichiae nomen inde ab initio ei inditum fuisse" mondják a Corp. Ref. kiadói). Az első ismert kiadásnak címe: "Vivere Apud Christum non dormire animis sanctos, qui in fide Christi decedunt. Assertio Joannis Caluini, Argentorati per Vuendelinum Rihelium. A. M. D. XLII." Ezt a kiadást követte az 1545-ös (latin) és az 1548-as (francia), melyeknek a címében már ott van a "Psychopannychia" szó. Egyébként e címek önkényesek.
A gyűjteményes kiadásokban megvan: Bézánál (1–56. l.), Lacroixnál (25–105. l.) A Corpus Reformatorumban XXXIII. k. 165–282. l.Magyarra Rábold Gusztáv ref. főgimn. tanár fordította. Megjelent Pápán, 1908-ban, a magyar Kálvin-fordítók kiadásában ezen cím alatt: "Psychopannychia, vagyis értekezés arról, hogy nem alusznak, hanem a Krisztusnál élnek azoknak a szenteknek a lelkei, kik a Krisztusban való hitben halnak meg."
A "Psychopannychiáról" ezen életrajz I. kötetének 90–95. lapjain van szó.3. "Joannis Calvini, sacrarum literarum in Ecclesia Geneuensi professoris, Epistolae duae, de rebus cognitu apprime necessarijs. Prior de fugiendis impiorum illicitis sacris, et puritate Christianae religionis obseruanda. Altera, De Christiani hominis officio in sacerdotys Papalis ecclesiae vel administrandis, vel abjiciendis. Basiliae M. D. XXXVII." Kiadó említve nincs.
L. Gallasius kiadásában (1552) (43–93. l.), Béza kiadásában (1576) (656–696. l.). A Corpus Reformatorumban XXXIII. k. 233–312. lapjain.
Judae Leo egyik levelében (1540. febr.) a szóban forgó értekezésekről azt írja, hogy ő azokat lefordítá ("Has ego ambas verti germanice"), de annak nyoma nincsen, hogy e fordítást ki is adta volna, azonban idők folyamán mégis megjelentek azok németül (Lenglin János 1557. "Zween Sendbrief J. Calvini").
Magyar nyelvre fordította: Rábold Gusztáv ref. főgimn. tanár e cím alatt: "Kálvin János két levele: I. Az istentelen és meg nem engedett szertartások kerüléséről. II. A pápás egyház papi méltóságának elvetéséről." Pápa, 1909. A magyar Kálvin-fordítók kiadása.
A levél-alakban Du Chemin Miklóshoz és Roussel Gellérthez intézett két értekezésről ezen életrajz I. kötetének 138–143. lapjain van szó.4. "Jacobi Sadoleti Romani Cardinalis Epistola ad Senatum Populumque Genevensem, qua in obedientiam Romani Pontificis eos reducere conatur. Joannis Calvini Responsio. Argentorati Per Wendelinum Rihelium Mense Septembri. Anno. M. D. XXXIX."
A dolog természeténél fogva, Sadoletus hatásának ellensúlyozása végett a válasznak a nép nyelvén is meg kellett jelennie, a francia fordítás a következő évben megjelent.
Megvan Gallasius gyűjt. kiadásában (94–129. l.), a Bézáéban (az 1576-os kiad.) (161–187. l.).
A Corpus Reformatorumban a XXXIII. k. 385–416. l.Magyar fordította Ladányi Pál e cím alatt: "Sadolet bíboros levele a genfi tanácshoz és néphez Kálvin válaszával." Pápa, 1907. A magyar Kálvin-fordítók kiadása.
Sadoletus leveléről és Kálvin válaszáról ezen életrajz I. k. 69–74. és 398–400. lapjain van szó.5. "Epinicion Christo cantatum ab Joanne Caluino, Calendis Januarii, anno 1541. Genevae Per Joannem Girardum 1544." Kálvin egyetlen költeménye (61 distichon).
Franciául 1555-ben megjelent (16. l. 4.) e cím alatt: "Chant de victoire, chanté a Jesus Christ en vers Latins par M. Jehan Caluin, l'an M. D. XLI., le premier iour de Januier, a la diele qui pour lors se tenoit a Wormes. Nouvellement (et depuis) traduit en rithme (rime) françoise, en vers Alexandrins, par Conrad Badius, de Paris: et imprimé par iceluy. 1555."
Megvan Bézánál (1576. kiad.) (15–17.), Gallasiusnál (148– 151. l.), az amsterdamiban (9–10. l.)
A Corpus Reformatorumban XXXIII. k. 417–428. l.6. "Petit Traicte de la Saincte Cene De Nostre Seigneur Jesus Christ. Anquel est domonstré la vraye institution, proffit et utilité d'icelle: Ensemble la cause pourquoy plusieurs des Modernes semblent en auoir escrit diversement. Par M. Jean Caluin. Imprime a Geneve, par Michel Du bois. M. D. XLI.."
Némelyek szerint (így Henry is) már előbb is megjelent az itt idézett munkának egy kiadása, a strassburgi tanárok (a Corp. Ref. kiadói) szerint is a munkál Kálvin még Strassburgban írta.
Megvan a Béza kiadásában (175–195. l.)
A Corpus Reformatorumban XXXIII. k. 429–460. l.
Francia nyelven több kiadást ért, így 1542-ben és 1549-ben.
Latinra 1545-ben fordították le s adták ki e cím alatt: "Libellus de Caena Domini A Joanne Calvino pridem Gallica lingua scriptus. Nunc vero in Latinum sermonem conversus. Genevae per Jo. Girardum. 1545."
Megvan Gallasiusnál (126–147. l.), Bézánál (1–14. l.)
Henry szerint németül is megjelent ("Auch in deutscher Uebersetzung vorhanden." E. m. III. Beil. 197.), de címét nem közli.
Magyarra fordította: Ceglédi Sándor nagysallói lelkész e cím alatt: "Kálvin rövid értekezése az úrvacsoráról." Pápa, 1911. A magyar Kálvin-fordítók kiadása.A mi Urunk szent vacsorájáról szóló kis értekezésről l. ezen életrajz I. 320–322. lapjait.
7. Consilium admodum Paternum Pauli III. Pontificis Romani, datum Imperatori in Belgis, per Cardinalem Farnesium Pontificis nepotem, pro Lutheranis. Anno 1540. Et Eusebui Pamphili consilii pia et salutaris explicatio." A végén: Datum Bethuliae Judeae Anno 1541 mense Martio.
A gyűjteményes kiadásokban nincsen meg, de a Corp. Reformatorumban megvan, XXXIII. 461–508. l., az utóbbi gyűjteményes munkának kiadói ugyanis e művet több nyomós ok alapján ("libellum re vera calvinianum ingenium spirare") Kálvinnak tulajdonítják.
Magyarra fordította: Szűcs József alsóörsi ref. lelkész. Megjelent e cím alatt: Felettébb atyai tanácsa III. Pál római főpapnak, amelyet Belgiumban adott a császárnak Farnesius bíbornok, a főpap unokája által a lutheránusok ügyében az 1540. évben és Eusebius Pamphiliusnak kegyes és üdvös magyarázata e tárgyról." Pápa, 1910. A magyar Kálvin-fordítók kiadása.
E tanácsokról ezen életrajz I. 355–371. l. van szó.8. "Les Actes De La Journee, tenue en la cité, de Regespourg aultrement dicte Ratispone, l'an mil cinq cens quarante et un, sur les differens qui sont auiourdhuy en la Religion. Desquelz l'inuentoire sera recité en la peige suyvante. M. D. XLI."
Kálvin neve ezen sincsen megemlítve, de ezt kétségtelenül Kálvin munkájának tekinti még Henry is. ("Die inneren Merkmale lassen keinen Zweifel, das es eine Calvinische Schrift sei.")
Béza nem adta ki. Az idők folyamán két példány került a fentebb idézett kiadásból napvilágra, az egyik a drezdai, a másik a méltán hírneves zürichi városi könyvtár tulajdona.
A Corpus Reformatorumban a XXXIII. k. 509–684. l. olvasható.
Ld. ezen életrajz I. k. 432. l. és az 1. jegyzet, ahol Bucer e tárgyú dolgozata van megemlítve.9. "La Forme des Prieres et Chantz Ecclesiastique avec la maniere d'administrer les Sacraments et consacrer le Mariage selon la coustume de l'Eglise ancienne. Psalme 159. Chantez aii Seigneur chanson nouvelle et que sa louenge solt ouye en la Congre-
gation des debonnaires, Psalme 150. Que tout ce qui respire loue le Seigneur. M. D. XLII."
Megvan Béza francia nyelvű kiadásában (248–257. l.) A Corpus Reformatorumban XXXIV. 161–210. l.
Az egész egyházat érintlő tartalmánál fogva természetes, hogy latin nyelvre lefordították. A latin fordítás megjelent e cím alatt: "Formula Sacramentorum administrandorum, in usum Ecclesiae Geneuensis conscripta, Dudum a Joanne Calvino Gallice conscripta, nunc in Latinum conversa ab alio quopiam. Genevae. Ex officina Joannis Crispini. M. D. LII."
Megvan a latin nyelvű kisebb művek gyűjteményes kiadásában: Gallasiusnál (205–215. l.), Bézánál (55–62. l.), az amsterdamiban (32–37.)
Magyarul egyes részek a Prot. Lelkészi Tár 1855. évfolyamában jelentek meg belőle. Az egészet nyelvünkre fordította Ceglédi Sándor nagysallói lelkész e cím alatt: "Az egyházi könyörgések alakja a sákramentumok kiszolgáltatásának s a házasság megszentelésének módjával együtt a régi egyház szokása szerint. A betegek látogatása."
Mint a könyvnek eredeti, francia címe is mutatja, a könyvben énekek is vannak (a 96., a 25., a 91., a 36., a 120., a 142., a 43., a 113. zsoltárok, Simeon éneke s a tízparancsolat versben), a fordításokban ezek nincsenek meg. Ezen énekek külön füzetben megjelentek e cím alatt: "Les Psaume De David, Mis en rithme Françoyse par Clement Marot. Impr. a Geneve. Par Jean Girard. 1547." A Corp. Ref. közli i. k. 212–2 14. l.
E munkáról ezen életrajznak I. k. 300–309. lapjain van szó.10. "Defensio Sanae Et orthodoxae Doctrinae de Servitute et liberatione humani arbitrii, adversus calumnias Alberti Pighii Campensis. Autore Caluino. Genevae, Per Joannem Gerardum 1543."
Megvan a kisebb munkák latin kiadásaiban: Gallasius kiadásában (216–351. l.), Bézánál (188–286), az amsterdamiban (116–177. l.) A Corp. Reformatorumban XXXIV. k. 225–404. l.
Franciául 1560-ban adták ki e cím alatt: "Response de Jean Calvin aux calomnie d'Albert Pighius, contenant la defense de la saine et saincte doctrine contre le franc arbitre des Papistes: par laquelle est monstree que la volonté de l'homme est naturellement serve et captive de peché et aussi est tracté par quel moyen elle vintà estre affranchie et mise en liberté: par M. Jehan Calvin. Imp. de Fr. Jaq. Ant. Dansdeau et Jaq. Bourgeois. 1560."
Magyarra fordította: Ceglédi Sándor nagysallói ref. lelkész e cím alatt: "Kálvin János válasza Pighius Albertnek a szabad akaratról." Pápa, 1909. A magyar Kálvin-fordítók kiadása.11. "Advertissement Tresutile du grand proffit qui reuiendroit à la Chrestienté, s'il se faisoit inuentoire de tous les corps sainctz et reliques, qui sont tant en Italie, qu'en France, Allemaigne, Hespaigne, et autres Royaumes et pays. Par. M. Jehan Calvin. Imprime A Geneve, par Jehan Girard 1543."
Közérdekű tartalma miatt igen sokszor kiadták (1544., 1551., 1563., 1579., 1599. stb.), a címe változott.
Megvan Béza francia nyelvű gyűjteményes kiadásában (726– 758. l.), Lacroix kiadásában (135–180. l.)
A Corpus Reformatorumban XXXIV. kötet 405–45. l.
Több nyelvre lefordították, latinul maga Gallasius 1548-ban e cím alatt: "Joannis Calvini Admonitio Qua Ostenditur quam e re Christianae reip. foret Sanctorum corpora et reliqulas velut in inventarium redigi: quae tam in Italia quam in Gallia, Germania, Hispania, caeterisque regionibus habentur. E Gallico per Nicolaum Gallasium in sermonem Latinum conversa. Genevae. Per Joannem Gerardum. 1548."
Megvan a latin munkák gyűjteményes kiadásaiban: Gallasiusnál (577–604. l.), Bézánál (330–350. l.), az amsterdámiban (203–215. l.)
Németül megjelent Eysenberg Jakab fordításában 1558-ban, Pfortzheimban, melyet Fischart († 1589-ben, az ismert német szatirikus) 1584-ben verses ajánló sorokkal ellátva ezen cím alatt adott ki: "Der heilig Brotkorb der H. Römischen Reliquien, oder Würdigen Heiligthumsprocken: das ist Johannis Calvini Nothwendige Vermanung, Von der Papisten Heyligthum etc." Újra is átdolgozták, bővítették. Angolul a francia eredetiből lefordítva megjelent 1561-ben Londonban. (Címét l. Henry e. m. III. Beil. 205. l.)
Magyarra fordította: Ceglédi Sándor nagysallói ref. lelkész e cím alatt: "Kálvin János értekezése az ereklyékről." Pápa, 1907. A magyar Kálvin-fordítók kiadása. 1–47. l.
Kálvin ezen munkájáról jelen életrajz II. kötetének 198–201. lapjain van szó.12. "Supplex Exhortatio Ad Invictiss. Caesarem Carolum Quintum Et Illustris. Principes, aliosque ordines, Spirae nunc imperii conventum agentes. Ut restituendae Ecclesiae curam serio velint suscipere. Eorum omnium nomine edita, qui Christum regnare cupiunt. Per D. Joan. Calvinum. 1543".
Megvan Gallasius gyűjt. kiadásában (410–465. l.), Bézánál (63–107. l.), az amsterdámi kiadásban (37–64. l.).
A Corpus reformatorumban XXXIV. köt. 457–537. l.
Francia fordításban 1544-ben jelent meg e munka e cím alatt: "Supplication Et Remonstrance, sur le Faict de la Christiente, Et de la reformation de l'Eglise, faicte au nom de tous amateur du Regne de Jesus Crist, à l'Empereur, aux Princes et estatz tenans maintenant iornée imperiale à Spire. 1544."
Megvan a Béza-féle francia gyűjteményes kiadásban (506– 579. l.)
Angol nyelven 1544-ben megjelent, hollandi nyelven 1610-ben. (Az idevonatkozó címeket ld. Henry e. m. III. Beil. 204. l.)
Magyarra fordította: Ceglédí Sándor nagysallói ref. lelkész e cím alatt: "Kálvin János. Az Egyház Reformálásdnak Szükségességéről." Pápa, 1906. A magyar Kálvin-fordítók kiadása.
E munkáról jelen életrajz II. k. 205. l. van szó.13. "De vitandis Superstitionibus" 1543–155?.
Az idézett néhány szó nem egy munkának a címe, hanem több értekezésnek az összefoglalása. A reformáció századában sokkal több ember adott igazat a reformátoroknak lelkében, titokban, mint amennyi erről nyíltan vallomást tenni bátor volt. Azzal az elmélettel segítettek magukon, mely szerint elég a benső meggyőződés, akiben ez megvan, külsőleg azon istentiszteleten részt vehet, amelyet lélekben nem helyesel. (Az életírók szerint: "eos negarent peccare, qui in veram religionem intenti corpore duntaxat pontificiis sacris interessent".) Kálvin ezen Nikodemitáknak nevezett keresztyének felvilágosítására néhány kisebb munkát írt a negyvenes évek elején:
a) "Petit Traicte, Monstrant Que C'est Que Doit faire un homme fidele cognoissant la verité de l'euangile: quand il est entre les papistes, Auec une Epistre du mesme argument. Composé par M. J. Calvin. 3. Roys 18. Jusque à quand clocherez vous #&224; deux costez? Si le Seigneur est Dieu, suyuez le: ou si c'est Baal, suyuez el 1543."b) "Excuse De Jehan Calvin A Messieurs les Nicodemites sur la complaincte qu'ilz font de sa trop grand rigueur, Amos V. Odio habuenunt corripientem in porta, et loquentem recta abominati sunt. 1544."
c) "De Vitandis Superstitionibus, Quae Cum Sincera Fidei Confessione Pugnant. Libellus Joannis Caluini. Eiusdem Excusatio Ad Pseudonicodemos. Philippi Melanchtonis, Martini Buceri, Petri Martyris Responsa De Eadem Re, Calvini Ultimum Responsum Cum Appendicibus, Quibus Accessit Responsum Pastorum Tigurinae Ecclesiae. Genevae, Per Joannem Girardum 1549."
Megvan a kisebb művek francia gyűjteményes kiadásában Bézánál (751–824. l.).
A Corpus Reformatorumban XXXIV. k. 537–644.
Németül 1588-ban jelent meg e cím alatt: "Kurtzer und gründlicher Underricht, Wess sich ein Christ der die wahrheit des heiligen Euangelii erkant und angenommen hat, unter den Papisten verhalten, Auch wie er sich für der abschewlichen abgötterey des Bapstthumbs, und allen Aberglauben, so der heylsamen reinen Lehr des Göttlichen Worts, und der bekantnis des wahren Christichen Glaubens zu wider ist, huten und bewaren soll. In Französischer Sprach geschriben durch den gottseligen Mann Johannem Caluinum."
Angolul már 1548-ban megjelent. (Címe: Henry e. m. III. Beil. 209.)14. "Articuli A Facultate Sacrae Theologiae Parisiensi determinati super materiis fidei nostrae hodie controversiis. Cum Antidoto. Hebr. XIII. Jesus Cristus fieri et hodie, ipse in secula. Doctrinis uariis et peregrinis nolite abduci. 1544."
A Sorbonne pontjai 1542-ben (március 10-én) keltek, az 1543. évben jutottak a Kálvin kezeibe, 1544-nél előbb nem felelhetett reájuk, miből világos, hogy Kálvin szóban forgó munkája 1542-ben nem jelenhetett meg (mint Henry mondja e. m. III. 203. l. Beil.)
Megvan Gallasius gyűjteményes kiadásában (378–409. l.), Béza 1576-os kiadásában (305–329. l.), az amsterdamiban (190–203. l.).
A Corpus Reformatorumban XXXV. 1–44. l.
Francia nyelven rögtön a latin szövegű könyv megjelenése után kiadták, címe: "Les Articles De La Sacree Faculte De Theologie de Paris, concernans nostre Foy et religion Chrestienne, etforme de prescher. Avec le remede contre la poison, L'Apostre aux Hebrieux, chapitre treize, Jesus Christ a esté hyer, et auiourdhuy et sera eternellement. Ne soyez point distraictz çà et. là, par doctrines diuerses et estranges 1544."
A francia fordításnak szövegét közli Béza az 1566-os kiadásban (471–506. l.).
Magyarra fordította Pongrácz József. Megjelent e cím alatt: "Kálvin János. A párizsi szent hittudományi kar hitcikkei, melyeket hitünk manapság vitatott tárgyairól határozott. Cáfolattal." Pápa, 1908. A magyar Kálvin-fordítók kiadása.
E munkáról ezen életrajz II. kötetében van szó a 198–201. lapokon.15. "Briefve Instruction, Pour Armer tous bons fideles contre les erreurs de la secte commune des Anabaptistes, par Jean Caluin. A Geneve. Par Jehan Girard. 1544."
Megvan Béza gyűjteményes kiadásában (579. s kk. l.).
A Corp. Reformatorumban XXXV. k. 45–142. l.16. "Contre La Secte Phantastique Et Furieuse des Libertins. Qui se nomment spirituelz. Par J. Caluin. A Geneve Par Jehan Girard. 1545." Ugyanez 1547-ben megjelent kissé kibővítve, amennyiben hozzá van csatolva a szöveghez az a levél, amelyben a reformátor a roueni híveket inti, hogy egy bizonyos franciskánus után ne induljanak, mert ez alapjában véve libertinus.
Megvan a Béza gyűjteményes kiadásában az előbbi értekezés után.
A Corpus Reformatorumban XXXV. k. 145–252. l.
Latinra lefordította Gallasius az előbbivel (16) együtt és e cím alatt adta ki: "Brevis Instructio Muniendis Fidelibus Adversus errores sectae Anabaptistarum. Item Adversus Fanaticam El Furiosam Sectam Libertinonum, qui se spirituales uocant. Authore Johanne Caluino Nunc primum e Gallico uersa Latine per Nicolaum Gallasium. Argentorati. Per Vendelinum Rihelium. Anno M. D. XLVI." Ebben benne van a franciskánus ellen írott levél is.
Megvan Gallasius kiadásában (466–576. l.), az amsterdámi kiadásban (355–408. l.)."17. Admonitio Paterna Pauli III. Romani Pontificis ad inuictiss. Caesarem Carolum V. Qua eum castigat, quod se Lutheranis
praebuerit nimis facilem: deinde quod tum in cogenda synodo, tum in definiendis fidei controversijs aliquid potestatis sibi sumpserit. Cum Scholijs. M. D. XLV."
(U. a. évben Luther is egy hasonló tartalmú könyvet adott ki: "Wider das Bapstum zu Rom von Teuffel gstifft, 1545.")
Az Admonitio megvan a Gallasius-féle kiadásban (352–379. l.), Bézánál (286–304. l.), az amsterdámiban (178–189. l.).
A Corpus Reformatorumban: XXXV. 253–288. l.
Francia nyelven önállóan nemigen jelent meg, legalább a Corp. Ref. kiadói nem tudták kinyomozni ("Gallicam versionem separatim excusam unquam extitisse, res est nobis maxime dubia, quippe cuius vestigium neque apud veteres autores neque in bibliothecis ullum deprehenderimus" XXXV., XXX. l.), de a francia nyelvű gyűjteményes kiadásban, pl. a Bézáéban megvan (438– 471. l.), mely a latin szöveget nyomon követi. E fordításnak a címe: "Admonition paternelle du Pape Paul troisiesme, a l'Empereur Charles, cinquiesme de ce nom. Avec briefves expositions par M. Jean Calvin."
Magyarra fordította: Ceglédi Sándor nagysallói ref. lelkész. Megjelent e cím alatt: "III. Pál pápa atyai intelme V. Károlyhoz, a német császárhoz, Kálvin János megjegyzéseivel." Pápa, 1908. A magyar Kálvin-fordítók kiadása.
A pápa atyai intelméről s az erre adott válaszról ezen életrajz II. 202–205. lapjain van szó.18. "Pro G. Farello Et Collegis Eius, Adversus Petri Caroli theologastri calumnias, defensio Nicolai Gallasii. Psal. CXIX. Respondebo exprobranti mihi crimen: quoniam spes mea in Deo est. Acto. XXVI. Multas et graues criminationes afferebant adversus Paulum, quas non poterant probare 1545."
A munkán Gallasius van mint szerző megemlítve, de kétségtelen, hogy Kálvin írta azt. A benső érveken kívül ezt igazolják Kálvin levelei is (pl. 1545 augusztus 3-án Farelhez írott levele), még az okát is érinti annak, miért írt másnak a neve alatt: "facilitatis causa fuit, quod liberius et quasi exsultans sub alieno nomine ludebam".
A szóbanlévő munka az összes gyűjteményes kiadásokból hiányzik, aminek oka éppen az, hogy Gallasius neve alatt jelent meg.
A Corpus Reformatorumban a XXXV. k. 289–340. l.Henry említi, hogy e munka francia fordításban is megjelent (e. m. III. Beil. 209.). A Corpus Ref. kiadói a kérdést függőben hagyják.
19. "Acta Synodi Tridentinae. Cum Antidoto. Per Joann. Caluinum. Isaiae 8. Inite consilium et dissipabitur. 1547."
Midőn a tridenti zsinatnak első hét ülését befejezték (1547 március), sokan Kálvintól várták a választ. Nagyon gyorsan dolgozhatott, 1547 augusztus 21-én még azt írja Viretnek ide vonatkozólag (a többi között): "huic operi experior me fore imparem, nisi fracto ingenio aliquid dedero laxationis", de a jelzett évnek december végén már készen volt az. Ide vonatkoznak azok (a szövegben is idézett) szavak, amelyekben (Farelhoz írva) kijelenti, hogy az antidotum már neki is tetszeni kezd.
Megvan a munka Gallasius kiadásában (651–741. l.), Bézánál (351–418.), az amsterdámiban (216–260. l.).
A Corpus Reformatorumban XXXV. k. 365–506. lapjain.
Francia nyelvre lefordították, de úgy látszik, e fordítás önállóan nem jelent meg. A francia fordítás megvan Béza gyűjteményes kiadásában (e szövegre a Corp. Ref. kiadói megjegyzik: "ab archetypo plurifariam differt.")
(A munka ellen Cochlaeus János [1479–1562.] német katolikus teológus egy cáfoló iratot adott ki, amelyben a genfi reformátort még személyében is kegyetlenül támadja. E munkának a címe: "J. Calvini in acta synodi Tridentinae censura et eiusdem Breuis Confutatio, circa duas praecipue calumnias. Per Joannem Cochleum, 1548". E támadásra ketten is feleltek: Gallasius és Béza, amaz "Apologie de Calvin contre Cochleus", ez "Brevis et utilis Zoographia Johannis Cochlei" c. művében.)
Magát a munkát magyarra fordította: Rábold Gusztáv ref. főgimn. tanár. Megjelent e cím alatt: "A tridenti zsinat határozatainak cáfolata" 1–192. l. Pápa, 1909. A magyar Kálvin-fordítók kiadása.
A tridenti zsinat első ülésszakáról írott és itt említett munkáról ezen életrajz II. kötetének 207–212. lapjain van szó.20. Advertissement Contre L'Astrologie, Qu'on appelle Iudicaire: et autres curiositez qui regnent aujourd'huy au monde. Par M. Jean Caluin. A Geneve Por Jean Girard 1549".
E munka arról szól, hogy a csillagjóslásnak (akkoriban divatos) babonája a keresztyénséggel ellenkezik ("n'est nullement convenable aux Chrestiens").
Megvan Béza francia nyelvű gyűjteményes kiadásában (1118–1137. l.), kiadta Lacroix Pál is (107–134. l.).
A Corpus Reformatorumban: XXXV. k. 509–544. l.
Latinra még u. a. esztendőben lefordították. Címe: "Admonitio Joannis Calvini Adversus Astrologiam, Quam Judiciariam vocant: Aliasque Praeterea curiositates Nonnullas, Quae Hodie Per Universum Fere Orbem Grassantur. E Gallico sermone in Latinum conversa. Genevae, Per Joannem Girardum M. D. XLIX".
Megvan Gallasius gyűjteményes kiadásában (801–821. l.), Bézánál latin nyelvű gyűjt. kiadásában (800–815. l.), az amsterdámiban (500–509. l.).
Angol nyelven is megjelent. (Címét l. Henry e. m. III. Beil. 212. l.)21. "Interim Adultero Germanum: Cui adiecta est, Vera Christianae Pacificationis, Et Ecclesiae Reformandae ratio. Per Joannem Caluinum. Marc VIII. Cavete a fermento Pharisaeorum, et fermento Herodis. 1549."
Ez az interím ellen írott munka közvetlenül érintette a németországi protestánsokat, itt még ugyanazon esztendőben ugyanazon cím alatt kinyomatták. Ez a kiadás megegyezik az előzővel, de van benne egy toldalék, amelynek a címe: "Typographus ad Lectorem" (a Corp. Ref. a XXXV. k. XLI–II. l. közölve). Ámde a szóban levő cikk tartalma azt bizonyítja, hogy azt nem a nyomdász, hanem valamelyik német teológus írta (Henry szerint talán Flacius). E cikk szerint Kálvin szóban forgó munkálatában pelagianizmus lappang.
A genfi reformátor a következő esztendőben e vádaskodásra megfelelt. Idevonatkozó cáfolatának a címe: "Appendix libelli adversus Interim adultero germanum, in qua refutat Joannes Calvinus censuram quandam typographi ignoti de parvulorum sanctificatione et muliebri baptismo". Az interim ellen kiadott munka meg van Gallasius gyűjteményes kiadásában (742–801. l.), Bézánál (419–478. l.), az amsterdámiban (206–303. l.).
A Corpus Reformatorumban XXXV. k. 545–674. l. Az Appendix uo. 675–686. l.Francia nyelvre lefordították még a latin eredetinek megjelenése esztendejében. Címe: "L'Interim. C'est A Dire, Provision Faicte Sur Les Differens De La Religion, en quelques villes et pais d'Allemagne. Avec La Vraye Facon de reformer l'Eglise Chrestienne, et appointer les differens qui sont en icelle. Par M. Jean Caluin. S. Marc. VIII. Donnez vous garde di leuain des Pharisiens. 1549".
A francia szöveg benne van Béza francia nyelvű gyűjteménye kiadásában (1009–1118. l.), de az appendix nélkül, ezt nem fordították le. Olasz nyelvre 1561-ben fordították le (Címét l. Henry e. m. III. Beil. 212. l.).22. "Consensus Mutua In Re Sacramentaria Ministrorum Tigurinae ecclesiae, et D. Joannis Caluini ministri Geneuensis ecclesiae, iam nunc ab ipsis authoribus edita. I. Corinth. I. Obsecro autem uos fratres, per nomen domini nostri Jesu Christi, ut idem loquamini omnes, et non sint inter uos dissidia, sed sitis integrum corpus, eadem mente, et eadem sententia. Tiguri Ex Officina Rodolphi Vuissenbachij".
Közérdekű tartalma miatt többször kiadták.
Megvan Gallasius gyűjteményes kiadásában (822–828. l.), Bézáéban (1035–1039. l.), az amsterdámiban (648–651. l.).
A Corpus Reformatorumban (a Consensus Tigurinusra vonatkozó előleges iratokkal együtt) XXXV. k. 689–748. l.
Francia fordításban a második latin kiadással egyidejűleg (1551) jelent meg. A francia szöveg megvan Béza gyűjteményes kiadásában (1137–1145. l.).
Német nyelvre fordította Bullinger 1551-ben.
Magyarra fordította: Ceglédi Sándor nagysallói ref. lelkész. Megjelent e cím alatt: "Kölcsönös megegyezés a sakramentumok ügyében a zürichi egyház lelkészei és Kálvin János, a genfi egyház lelkésze között". Pápa, 1912. A magyar ref. egyház kiadása.
A Consensus Tigurinusról ezen életrajz II. kötetének 175–192. lapjain van szó.23. "De Scandalis, Quibus Hodie Plerique Absterrentur, Nonnulli Etiam Alienantur a pura Euangelii doctrina. Joannis Calvini Libellus apprime utilis. Ad Laurentum Normandium. 2. Corinth. 11. Quis scandalizatur, quin ego non uror? Genevae, Apud Joannem Crispinum. M. D. L."
Tartalma rokon azon munkálatokkal, amelyek a 13. szám alatt föl vannak sorolva. Azon akadályok elhárítására irányul, amelyek a kevésbbé bátor híveket a református egyházhoz való csatlakozásban gátolták. Többször kiadták. A latin szöveg megvan Gallasius gyűjteményes kiadásában (829–878. l.), Bézánál (107–148. l.), az amsterdámiban (64–90. l.).
A Corpus Reformatorumban XXXVI. k. 1–48. l.
Francia nyelvre a latin szöveg megjelenésével egyidejűleg fordították le, e cím alatt jelent meg: "Des Scandales qui empeschent auiourdhuy beaucoup de gens De Venir A La Pure doctrine de Euangile, et en desbauchent d'autres. Traicte Compose nouueilement par Jehan Caluin. 3. Cor. 11. Qui est scandalize, que je n'en soye brusle? A Geneve. De l'imprimerie de Jehan Crespin. M. D. L."
Kiadták: 1651, 1660, 1665.
Megvan Béza gyűjteményes kiadásában (1145–1219. l.).24. "De Praedestinatione et providentia Dei Libellus. Jo. Calvino Authore. Genevae. M. D. L." Nem önálló munka, hanem az Institutiónak a predesztinációra vonatkozó része. Crispinus genfi könyvnyomdász ugyanis, akinek a nevével itt többször találkozunk, a reformátor említett munkájának egyik-másik összefüggő, a közönséget különösebben érdeklő részét alkalmas előszó kíséretében kiadta. Így jött létre az idézett füzet is, az előszót a Corp. Ref. kiadói közlik (XXXVI. k. XXIII. l.). Mellékelve van hozzá Ugyancsak az Institutiónak a keresztyén szabadságról szóló része: "De Libertate Christiana, Jo. Calvini Libellus". Hasonló eredetű a következő kétrendbeli kisebb terjedelmű munka: "Exposition Sur L'oraison De Nostre Seigneur Jesus Christ. Luc. XI. Seigneur, enseigne nous à prier. Matth. VI. Quand vous priez, ne parlez pas beaucoup, comme lez Gentilz: car ils cuident est re exaucez par beaucoup de parolles. M. D. LI". "Disputatio De Cognitione Hominis: in qua de peccato originali, de naturali hominis corruptione, de liberi arbitrii impotentia: item, de gratia regenerationis, et auxilio Spiritus sancti tractatur. Joanne Calvino Authore. Genevae. Ex officina Joannis Crispini. M. D. LII."
Az elsőt ("De Praedestinatione etc. ...") lefordította Borsos István pápai főiskolai tanár. Legközelebb megjelenik. Kiadják a magyar Kálvin-fordítók.25. "Congregation Faite En L'eglise De Geneve par M. Jean Calvin. En laquelle la matiere de l'election eternelle de Dieu fut sommairement et clairement par luy deduite, et ratifiée d'un commun accord par ses freres Ministres: repoussant l'erreur d'un semeur de fausse doctrine, qui effrontéement auioit desgorgé son vénin. Nouvellement mise en lumiere. A Geneve. Par Vincent Bres. 1562." Colladon említi, hogy rögtön kinyomatták az idevonatkozó anyagot, de csak 1562-es példány maradt fenn. ("Impressa quidem haec Acta fuisse Vir egregius dicit... Nos anno 1562 antiquiorem editionem neque vidimus neque usquam ... reperimus." C. R. XXXI. k. XIX. l.) Ezt a példányt is nagynehezen kutatták ki. E munka sem Béza, sem a többi kiadók gyűjteményes kiadásában nincsen meg.
A Corpus Peformatorum a Bolsec-féle pörnek összes okmányait a lelkészek gyűlésének határozatával együtt közli, ld. XXXVI. k. 141–248. l.
E munkáról és általában a Bolsec-ügyröl ezen életrajz II. kötetének 96–101. lapjain van szó.26. "De Aeterna Dei Praedestinatione, qua in salutem alias ex hominibus elegit alios suo exitio reliquit: item de prouidentia qua res humanas gubernat, Consensus Pastorum Geneuensis Ecclesiae a Jo. Caluino expositus. Genevae, Ex officina Joannis Crispini M. D. LII."
Ez a könyv tulajdonképpen Kálvin Pighius ellen kiadott munkájának második része. A szabad akaratról szóló munkának a nyomasztó körülmények miatt csak első részét adta ki 1543-ban, azóta többféle támadás, különösen Georgius Siculusnak, az olasz bencésnek a támadásai arra hangolták, hogy mihelyt egy kis nyugalomhoz jut, a Pighius-féle munkát, illetve az erre írott választ befejezi. 1551 augusztusában még csak tervez: "Si quando otium suppelet, potius quod iam ante annos octo pollicitus sum praestabo. Ita Pighio respondens aliorum latratus compescam". (Virethez.)
Megvan a gyűjteményes kiadásokban: Gallasius (879–946. l.), Béza (948–1005. l.) kiadásában s az amsterdámiban (593–629. l.)
A Corpus Reformatorumban: XXXVI. 249–366. l.
Ez a munka, amelyet szerzője a genfi tanácsnak ajánlott volt, mintegy a genfi ortodoxiának kifejezője, idők folyamán a historikusok műveiben Consensus Genevensis név alatt fordul elő.
Franciára a latin nyelvű kiadás után hamarosan lefordították, megjelent e cím alatt: "De La Predestination Eternelle de Dieu, parlaquelle les uns sont eleuz à salut, les autres laissez en leur Condemnation. Aussi de la providence par laquelle il gouuerne les choses humaines. Traicté tresutile, nouuellement composé et mis en lumiere. M. D. L. II."
Megvan a Béza-féle francia gyűjteményes kiadásban (1219–1314. l).
Magyarra fordította: Borsos István pápai főiskolai tanár. Megjelent e cím alatt: "Isten örök eleveelrendeléseről. Pápa, 1912. Kiadja a magyar ref. egyház.27. "Quatre Sermons de M. Jehan Calvin traictans des matieres fort utiles pour nostre temps, comme on pourra veoir par la preface. Auec briefve exposition di Pseaume LXXXVII. L'olivier de Robert Estienne, M. D. L. II."
E négy beszédet (87 lap) úgy a Corpus Reformatorum kiadói, mint Henry Kálvin kisebb munkái között említik, címük dacára valójában inkább értekezések, mint prédikációk. Részei: az ajánlás minden igazi keresztyénnek, aki Krisztus országának a terjedését szívén hordja. Az első beszéd szól a bálványozás kerüléséről, a második az üldözések elviseléséről, a harmadik azon áldásokról, amelyeknek részesei azok, akik mint Isten egyházának hívei, az Istent lélekben és igazságban imádhatják, a negyedik végül a munkákról szól, amelyekre az embernek készen kell lennie, hogy a keresztyén szabadságot a maga részére biztosítsa.
Megvan e munka Béza gyűjteményes kiadásában (824– 879. l.) és Lacroix Pál kiadásában (211–292. l.).
A Corpus Reformatorumban XXXVI. k. 369–452. l.
Latinra fordítva megjelent e címen: "Joannis Calvini Homiliae Quatuor, gravem atque his temporibus admodum opportunam et utilem admonitionem alque exhortationes continentes, quemadmodum ex ipsa praefatione perspici poterit. Breuis item explanatio Psalmi LXXXVII. ab eodem authore latine scripta. E Gallico Ipsius Authoris Sermone in latinum a Claudio Baduello conuersae, Genevae Ex officina Joannis Crispini 1553".
A fordító e munkához a maga részéről is egy előszót csatolt, amelyet a Corpus Reformatorum kiadói (XXXI. XXV. l.) közölnek.
A latin szöveg megvan: Bézánál (733–778), az amsterdámi kiadásban 457–485. l.Angol fordításban többször megjelent: 1561, 1579, 1584. (Ezek címeit ld. Henry e. m. Beil. III. 215. l.)
Magyarra fordította: Bilkei Pap István, a budapesti ref. theol. akadémia igazgatója. Megjelenik e cím alatt: "Korunkra nézve felettébb fontos négy beszéd". Írta Kálvin János. Kiadják a magyar Kálvin-fordítók.28. "Defensio Orthodoxae fidei de sacra Trinitate, contra prodigiosos errores Michaelis Serveti Hispani: ubi ostenditur hoereticos iure Gladii coercendos esse, et nominatim de homine hoc tam impio iuste et merito sumptum fuisse supplicium. Per Johannem Caluinum. Oliua Roberti Stephani. M. D. L. III."
A terjedelmesebb mű (261. l. 8.) az első lapon felül ezen alcímet viseli: "Fidelis expositio errorum Michaelis Serveti et brevis eorundem refutatio".
Megvan e munka Béza gyűjteményes kiadásában (816–907. l.), az amsterdámiban (517–567. l.).
A Corpus Reformatorumban XXXVI. k. 453–644. l.
A Corpus Reformatorum közzéteszi Servet Mihálynak Kálvin Jánoshoz intézett harminc levelét is e cím alatt: "Appendix I. Michaelis Serveti epistolae triginta ad Jo. Calvinum Gebennensium concionatorem". Ua. k. 645–720. l.; és a Servet-pörre vonatkozó összes iratokat e cím alatt: "A ppendix II. Actes du proces de Michel Servet".
Ez a két függelék sem Béza gyűjteményes kiadásában nincsen meg, sem azokban, amelyek idők folyamán ennek alapján létrejöttek. A munkának francia fordítása az eredeti latin szövegű munkával egyidejűleg jelent meg. Címe: "Declaration Pour Maintenir la vraye foy que tiennent tous Chrestiens de la Trinité des personnes en un seul Dieu. Par Jean Calvin. Contre les erreurs detestables de Michel Servet Espagnol. Ou il est aussi monstré, qu'il est licite de punir les heretiques: et qu'à bon droict ce meschant a esté executé par iustice en la ville de Geneve. Chez Jean Crespin A Geneve. M. D. LIII.".
Megvan Béza gyűjteményes kiadásában (1315–1469. l.), melyre nézve a Corp. Ref. kiadói megjegyzik: "Bezae editio... a principe nonnullis in locis discrepat".
Magyarra fordítva az összes Servet-ügyre vonatkozó és fentebb említett munkák megjelentek. A Defensiót lefordította: Dr. Tari Imre. Megjelent e címalatt: "A Szentháromság igaz hitének védelme a spanyol Servet Mihály borzasztó tévedéseivel szemben, melyben kimutattatik, hogy az eretnekek fegyverrel fékezendők meg, közelebbről pedig, hogy amaz istentelen embert jogosan érte a genfi büntetés". Pápa, 1909. A magyar Kálvin-fordítók kiadása.
A harminc levelet lefordította: Veress Jenő. Megjelentek e cím alatt: "Servet Mihály harminc levele Kálvin Jánoshoz, a genfiek prédikdtorához". Pápa, 1910. A magyar Kálvin-fordítók kiadása.
A pöriratokat dr. Kovács J. István fordította. Megjelentek e cím alatt: "A Servet-pör aktái". Pápa, 1909. A magyar Kálvin-fordítók kiadása.
A Servet-pörre vonatkozó munkákról magának a pörnek folyamán van alkalmilag szó ezen életrajz II. kötetének 213. és kk. lapjain.
A tömeges támadások már a reformátornak életében egész kis irodalmat teremtettek, a válaszok közül Béza munkája érdemel különösebb figyelmet: "Th. Bezae Vezelii de haereticis a civili magistratu gladio puniendis, adversus Martini Bellii (Castellio) farraginem et novorum Academicorum sectam 1554". Később is kiadták 1592. Colladon franciára fordítá 1560-ban.29. "Defensio sanae et orthodoxoe doctrinae de Sacramentis, eorumque natura, ui, fine, usu, et fructu: quam pastores et ministri Tigurinae Ecclesiae et Geneuensis antehoc brevi Consensionis mutuae formula complexi sunt: una cum refutatione probrorum quibus eam indocti et clamosi homines infamant. Johanne Calvino authore. Tiguri Apud Christ. Froschonerum. M. D. LV."
Megvan a Béza-féle gyűjteményes kiadásban (1040–1052. l.), az amsterdámiban (651–659. l.)
Francia nyelven önállóan megjelent-e, kétséges. "Versio gall. separatim excussa non extitisse videtur," így értesítenek a Corp. Ref. kiadói (XXXVII. k. XV. l.) "Calvin hess das Werk auch französich erscheinen," írja Henry (i. m. III. Beil. 217). Bármint legyen is a dolog, ha külön a francia szöveg nem is jelent meg, a Béza-féle francia nyelvű munkák gyűjteményes kiadásában megvan (1469–1497).
Magyarra fordította: Ceglédi Sándor nagysallói ref. lelkész. Megjelent e cím alatt: "A sákramentumokról s azok erejéről, céljáról, hasznáról és gyümölcséről szóló helyes és igaz tan védelme". Megjelenik legközelebb.Westphal kemény támadása, mely az imént említett munkának a megírására okot adott, ismétlődött; a reformátor újabb munkának a megírására volt kényszerítve, ilyen előzmények után jelent meg:
30. "Secunda Defensio Piae Et Orthodoxae De Sacramentis Fidei Contra Joachimi Westphali calumnias, Joanne Calvino Authore. Ex officina Typographica Joannis Crispini. M. D. LVI."
(A mű jellemzésére egy egykorú levélből hadd álljon itt néhány szó: "Quanta... vis pugnandi! Quantus verborum feroor et impetus! Quanta in dimicando agilitas!" 1556. III. 15. Haller Bullingerhez.)
Megvan a Béza-féle gyűjteményes kiadásban (az 1053 s. k. l.), az amsterdámiban (VIII. k. 659–723. l.).
Franciára lefordították, de külön nem jelent meg. A Béza-féle francia nyelvű munkák kiadásában megvan (1498–1694. l.) e címen: "La seconde defense de la saincte et droite foy en la matiere des sacramens contre les calomnies de Joachim Westphal".
Magyarra fordította: Ceglédi Sándor nagysallói rel. lelkész. "A sakramentumokra vonatkozó kegyes és igaz hitnek második védelme Westphal Joákhim rágalmai ellen." Megjelenik legközelebb.
Az előbbivel azonos ok miatt írta meg a reformátor utolsó idevonatkozó munkáját:31. "Ultima Admonitio Joannis Calvini Ad Joachimum Westphalum, cui nisi obtemperet, eo loco posthac habendus erit, quo pertinaces haereticos haberi iubet Paulus. Refutantur etiam hoc scripto superbae Magdebourgensium et aliorum censurae, quibus caelum et terram obruere conati sunt. Apud Joannem Crispinum. M. D. L VII."
Megvan a Béza-féle gyűjteményes kiadásban az előbbivel együtt és az amsterdámiban szintén az előbbivel együttesen.
Franciául szintén nem jelent meg önállóan, de a francia nyelvű munkák gyűjteményes kiadásában Bézánál olvasható, címe: "Dernier avertissement de M. Jean Calvin à M. Joachim Westphal, auquel s'il ne se range il y aura raison d'oresnavant de l'avoir en mesme estime que doyvént estre tenus suyvant l'enseignement de St. Paul les heretiques obstinez".
Magyarra fordította: Ceglédi Sándor nagysallói ref. lelkész. "Utolsó figyelmeztetés Westphalhoz." Megjelenik legközelebb.32. "Reformation pour imposer Silence à un certain bélitre nommé Anthoine Cathelan, jadis Cordelier d'Albigeois 1556." Egy volt franciskánusnak Kálvin ellen írott rágalmazó leveleire adott válasz. Sem Kálvin leveleiben nincsen említés e munkáról, sem annak külön kinyomatott példányát eddig felfedezni nem tudták a reformátor munkáinak strassburgi kiadói, de Béza gyűjteményes kiadásában megvan (1759–1767. l.), nemkülönben Lacroixnál (313–324. l.). Latinul is közölték a latin nyelvű munkák között, így az amsterdámi is (331–334. l.) e cím alatt: "Censura seu brevis refutatio calumniarum Antonii Cathalani mendicabuli".
Az eredeti francia szöveg a Corp. Reformatorumban a XXXVII. k. 121–136. l.33. Brevis responsio Joannis Calvini, Ad Diluendas Nebulonis cuiusdam calumnias, quibus doctrinam de aeterna Dei Praedestinatione foedare conatus est. Rom. IX. O homo tu quis es qui ex adverso respondes Deo? Num dicit figmentum ei qui finxit, Cur me finxisti ad hunc modum? Excudit Crispinus. M. D. L VII."
Ezt a Castellio ellen ("Iam illud in dubium positum esse nequit, nebulonem istum in quem Noster tam acriter invehitur ex ipsius quidem opinione neminem alium fuisse quam Sebastianum Castellianem Allabrogem" C. R. XXXVII. k. XXVI. l.) írott munkát a reformátor a következő évben átdolgozva kiadta e cím alatt:34. "Calumniae nebulonis Cuiusdam, Quibus odio et inuidia gravare conatus est doctrinam Joh. Caluini de occulta Dei providentia. Johannis Calvini ad easdem responsio. M. D. L. VIII. Ex offina Conradi Badii."
Mind a két munka megvan a gyűjteményes kiadásokban: Bézánál (1005–1034. l.), az amsterdámiban (VIII. k. 629– 647. l.).
A Corpus Reformatorumban XXXVII. k. 253–318. l.
Franciára lefordították mind a kettőt, melyek közül önállóan azonban egyik sem jelent meg, de a gyűjteményes kiadásokban úgy az egyik, mint a másik megvan: így Bézánál (1767–1822. l.).35. "Joannis Calvini Responsum ad quaestiones Georgii Blandratae. Genevae, 1559." Külön nem jelent meg ("Separatim
hoc responsum nunquam excusum prodiit" C. R. XXXVII. k. XXXII. l.), de a munkák gyűjteményes kiadásaiba föl van véve: Béza kiadásában (936–939. l.), az amsterdámiban (VIII. k. 787– 790. l.) stb. olvasható.
A Corp. Reformatorumban XXXVII. k. 321–332. l.
A francia munkák között nincsen meg.36. "Responsum ad Fratres Polonos Quomodo Mediator sit Christus, Ad Refutandum Stancarii Errorem 1560." Újra megjelent a következő évben a Heshusius ellen kiadott ily című munkának a végén: "Dilucida explicatio... ad discutiendas Heshusii nebulas."
Megvan a gyűjteményes kiadásokban, név szerint a Bézáéban (939–941. l.), az amsterdámiban (VIII. k. 587. s kk. l).
A Corpus Reformatorumban XXXVII. k. 333–342. l.
Francia nyelven megjelent e cím alatt: "Response aix freres de Pologne, coment Christ est mediateur, pour refuter l'erreur de Stancarus."
Megvan a francia gyűjteményes kiadásokban, így Bézánál (1755–1759. l.).37. "Ministrorum ecclesiae Genevensis Responsis Ad Nobiles Polonos et Franciscum Stancarum Mantuanum. De Controversia Mediatoris. 1561 Martio."
Béza e munkát a levelek közé sorozta, azért a gyűjteményes kiadásokban szereplő munkák között nincsen meg.
A Corp. Ref. XXXVII. 345–358. l.38. Impietas Valentini Gentilis detecta, et palam traducta, qui Christum non sine sacrilega blasphemia Deum essentiatum esse fingit. Absolvite, absolvite, Iudices Lugdunenses, eiusmodi monstre, et in opprimendo Christi regno pergite, ut pueri tandem, vestri sint iudices. M. D. LXL."
A gyűjteményes kiadásokban megvan Bézánál (908–935. l.), az amsterdámiban (568–584. l.).
A Corp. Reformatorumban XXXVII. 361–420. l.
Franciául önállóan kiadva nem jelent meg, de a francia nyelvű gyűjteményes kiadásokban megvan ("Li impieté de Valentin Gentil apertement descouverte et descriee, lequel enseigne ce blaspheme plein de sacrilege, que Jesus Christ est un Dieu, qui a prins son essence d'aulleurs"), Bézánál (1921–1964. l.) stb.39. "Gratulatio ad venerabilem presbyterum, dominum Gabrielem de Saconay, Praecentorem Ecclesiae Lugdunensis, de pulchra et eleganti Praefatione quam libro Regis Angliae inscripsit. M. D. LXI."
Azt a könyvet, amelyet valamikor VIII. Henrik angol király nevével Luther ellen megjelent volt, a fentebbi szerző "szép előszóval ellátva" újra jónak látta kiadni. A reformátor az idézett munkában bírálja a "szép" előszót, magát a szerzőt is alaposan "megfésülvén" ("Adeo cum Noster exprobrata morum turpitudine detectisque omnis generis flagitiis probe depexum dimittit." C. R. XXXVII. k. XL. l.)
A francia nyelvű fordítás a gyűjteményes kiadásokban: Bézánál (1822–1850. l.) stb.40. "Dilucida explicatio Sanae Doctrinae de vera participatione carnis et sanguinis Christi in sacra coena, ad discutiendas Heshusii nebulas. Joanne Calvino Autore Cui Adiecta Est Ratio Ineundae concordiae, si veritas extra contentionem quaeritur. Item Responsum Ad Fratres Polonos, quomodo Christus sit Mediator, ad refutandum Stancari errorem. Genevae. Exendebat Conradus Badius, M. D. LXI."
Hesshusius Tilemann, a lutheri tanok eme türelmetlen védője 1560-ban egy munkát adott ki a svájciak ellen ("De praesentia corporis Christi in coena Domini contra sacramentarios"), mely támadó hang dolgában párját ritkítja ("Tanta est indignitas quae lapides etiam provocaret", írja Kálvin). Ez ad okot a munka megírására.
A gyűjteményes kiadások mindegyikében megvan. Bézánál (1155–1188. l.), az amsterdámiban (723–744. l.), franciául is a francia nyelvű kiadásokban (Bézánál 1694–1755. l.).
Magyarra fordította Ceglédi Sándor nagysallói ref. lelkész. Megjelent e cím alatt: "Az úrvacsora alkalmával a Krisztus testében és vérében való igaz részesedésről szóló tannak helyes és világos magyarázata, mely Heshusius ostobaságainak eloszlatását célozza." Pápa, 1912. A magyar Kálvin-fordítók kiadása. A munka második részét ugyanazon fordító külön fordította le e cím alatt: "Legjobb mód arra, hogy egyetértésre jussunk, ha az igazságot versengés nélkül keressük." Pápa, 1912. A magyar Kálvin-fordítók kiadása.41. "Responsio Ad Versipellem Quendam mediatorem, Qui pacificandi specie rectum Euangelii cursum in Gallia abrumpere molitus est. Apud Jo. Crispinum, M. D. LXI." Balduin Ferenc nagyeszű jogtudós, vallás tekintetében az állhatatlanság megtestesülése ("Septies enim intra 20 annos ab altera parte ad alteram transiisse dicitur" C. R. XXXVII. k. XLIII. l.), aki a negyvenes évek vége felé Kálvin minden bizalmát élvezte, leveleit, írásait is szabadon olvasgatta, vele még Franciaországba való eltávozása után is a levelezést fönntartotta. A hatvanas évek elején a római egyház érdekében egy könyv jelent meg álnév alatt, melynek tartalma veszedelmes volt a protestantizmus híveire. Éppen Poissy-ban tartózkodott Béza, mikor a névtelen könyv napvilágot látott. Erről Kálvin értesíti Bézát: "Insidiae nobis tenduntur ut discussa praesenti actione omnia conturbent. In eum finem editus fuit liber Basileae, cuius autorem suspicor Balduinum." Kálvin válaszol a fenti munkában.
Megvan a gyűjteményes kiadásokban, a Bézáéban (489– 506. l.), az amsterdámiban (VIII. k. 304–314. l.).
A Corpus Reformatorumban XXXVII. 525–560. l.
Franciául önálló munkában nem jelent meg, de a francia nyelvű kiadásban e nyelven megvan, pl. Bézánál (1888–1918. l.).
Kálvin nem csalatkozott, a névtelen munka szerzője Balduin Ferenc volt, aki most egy munkát adott ki: "Ad leges de famosis libellis et de calumniatoribus commentarium" alatt idézvén a rágalmazókra eddig hozott szigorú törvényeket, amelyeket egy fejezetben Kálvin ellen irányított.
Erre a reformátor válaszolt a következő munkában:42. "Joannis Calvini Responsio ad Balduini conuitia. Ad Leges De Transfugis Desentoribus et emansoribus, Francisci Balduini epistolae quaedam ad Joannem Caluinum pro commentariis. Franc. Duareni I. C. ad alterum quemdam Iuris con. epistola, de Francisco Balduino. Antonii Contii J. C. Admonitio de falsis Constantini legibus, ad quendam qui se hoc tempore Iurisconsultum christianum profitetur. De officio tum in religione, tum in scriptionibus retinendo. Epistola ad Franciscum Balduinum Iurisconsultum. Ad legem III. C. Impp. De Apostatis, Joannis Crispini Commentarius Ad Iurisconsultos. 1562."
A hosszú cím mutatja a tartalmat. Először válaszol a vádakra (1–40. l.), azután idézi Balduinnak mintegy tizennégy levelét,majd másoknak leveleit, ezen hízelgésekkel, bocsánatkérésekkel telt sorokat, amelyek az utóbbi támadásokkal ellentétben állanak. Ezeket minden megjegyzés nélkül közli. Megvan a gyűjteményes kiadásokban, Bézánál (507–5 16. l.), az amsterdámiban (VIII. 316–321. l.)
Franciául önállóan nem jelent meg, de a gyűjteményes kiadásokban (Bézánál 1974–1991. l.) megvan.
A Corpus Reformatorumban XXXVII. k. 561 –580. l.43. "Response A Un Certain Holandois, lequel sous ombre de faire les Chrestiens tout spirituels, leur permet de polluer leur corps en toutes idolatries. Escrite per M. Jean Calvin aux fideles du pays bas. A Geneve, Chez Jean Crespin M. D. LXII."
Ki volt ez a hollandi, akinek ez a felelet szól, nem tudjuk, a libertinusokéhoz hasonló elveket vallott: Krisztus minden fegyelmet eltörölt, s akik (mint Kálvin) ilyesmit sürgetnek, Krisztus ellen cselekesznek.
Ld. Béza kiadásában (1850–1884. l.). Latinul Béza 1576-os kiadásában (778–800. l.), az amsterdámiban (485–499. l.) stb.
A Corpus Reformatorumban XXXVII. k. 581–628. l.44. "Brevis Admonitio Joannis Caluini ad fratres Polonos, ne triplicem in Deo essentiam pro tribus Personis imaginando, tres sibi Deos fabricent. Genevae, Ex officina Francisci Perrini. M. D. LXIII." rokon ezzel és ugyanazon évben megjelent.
45. Epistola Joannis Calvini, Qua Fidem Admonitionis ab eo nuper editae, apud Polonos confirmat. Genevae, Ex officina Francisci Perrini. M. D. LXIII."
Mindkét értekezés megvan a gyűjteményes kiadásokban. Béza 1576-os kiadásában (941–947. l.), az amsterdámiban (VIII. 589–592.).
Franciául a gyűjteményes kiadásokban (Bézánál 1964– 1974. l.).46. "Ad Questiones et Obiecta Judei Cuiusdam Responsio Jo. Calvini." Béza a levelek közé sorozza, tehát gyűjteményes kiadásában (s azokban, amelyek ennek nyomában keletkeztek) nincsen meg.
A Corp. Reformatorumban XXXVII. 650–674. l.47. "Breve et Clarum Doctrinae de Coena Domini Compendium. Autore Calvino."
A Corp. Reformatorum XXXVII. 677–688. lapjain a kiadók több kézirat között, mint föltétlenül Kálvinnak munkáját ("quam aliter certissime Nostro tribuendas") közlik.B) Confessiók
1. "Confession de la Foy laquelle tous bourgeois et habitant de Geneve et subietz du pays doibvent iurer de garder et tenir." A címlapon a nyomtatás ideje említve nincsen, de Kálvin első katekizmusának előszavából látjuk, hogy az 1537. évben a tanács helybenhagyta.
Corp. Reformatorumban XXXVII. k. 693–700.
E hitvallomásról jelen életrajz I. k. 232. lapján van szó.2. "Articuli Lausannenses." Az 1536. évben (október) Lausanne-ban tartott hitvitának lefolyását, munkálatait igen részletesen leírja a Bernben őrzött kézirat. Ez Kálvinnak ottani két beszédét tartalmazza, melyeket tartalmukra való tekintetből a kiadók ide soroznak.
A vitára kitűzött 10 pontot ld. Corp. Ref. XXXVII. k. 701–703. l.3. "Confessio de Trinitate propter calumnias P. Caroli." Okot ennek a megírására Caroli támadásai adtak. Többször kinyomatták, a többi között Béza, aki azt a levelek közé sorozta. Kálvin is kinyomatta abban a könyvben, amelyet Caroli ellen Gallasius nevében kiadott volt.
A Corp. Reformatorumban XXXVII. k. 703–710. l.
Caroli támadásáról és Kálvin válaszáról jelen életrajz I. k. 237–241. lapján van szó.4. "Confessio fidei de eucharistia." Megírására az az aggodalom adott okot, mely a svájci papokban felébredt, midőn a strassburgiak nagyon is sok engedményt tettek. A Corpus Reformatorum kiadóinak megjegyzése: "Olim edita a Beza in Calvini Epp. Contulimus exemplaria manuscripta in Bibl. pastorum Neocomi, Turici in Archivis et in Arch. Bernens. Titulum faciunt editiones impressae: Confessio fidei de Eucharistia quam obtulerunt Farellus, Calvinus et Viretus."
A Corp. Reformatorumban: XXXVII. 711–712. l.5. "Articuli De Praedestinatione." Kálvin kézirataiból lemásolták a C. R. kiadói. "Ex autographo Calvini Bibl. Genev. Cod. 145. fol. 100."
A Corpus Reformatorumban XXXVII. k. 712–713. l.6. "Au roy." A genfi kéziratgyűjteményben van egy francia kézirat (Cod. 145. fol. 166.), Kálvin jegyzeteivel, amely iratnak felső lapjára van e két szó írva: "Au roy". Bonnet Gyula az egész iratot Kálvin levelei közé felvette (i. m. II. 151. l.), Béza pedig ennek latinra áttett szövegét Kálvinnak 1575-ben Genfben megjelent levélgyűjteményébe felvette, innen aztán többen kiadták. Későbbi kéz a szóban forgó kézirat felső lapjára e címet vezette reá (mely a kézirat tartalmát jelzi): "La Confession des Eglises de France 1557 (szept. 4)" a párizsi Szent Jakab utcai letartóztatások idejében hírnökök jöttek Svájcba segítségért. Ekkoriban látott napvilágot ez a confessio.
A Corp. Reformatorumban XXXVII. k. 715–720. l.7. "Confession Des Escholiers" (Confessio studiosorum) 1559. Az a hitvallás, amelyet minden akadémiai hallgatónak a rektor jelenlétében alá kellett írnia.
A Corp. Reformatorumban a XXXVII. 720–730. I. fr. és lat. szöveg párhuzamosan.8. "Confession de foy des Eglises De France" 1559 (Conf. Gallicana). A párizsi zsinatra az ott elfogadott hitformát Kálvin írta, a zsinat elnökének, Morel Ferencnek egy levelének néhány szava mutat erre: "Confessioni vestrae nonnulla visum est addere, perpauca vero commutare." többesben azért szól Morel, mert Kálvin a genfi egyház nevében küldé le a confessiót.
Önállóan kinyomatva megjelent e cím alatt: "Confession De Foy, Faicte Dun Commun Accord Per Les Francois, Qui Desirent Vivre Selon la pureté de l'Euangile de nostre Seigneur Jesuchrist. 1. Pier. 3. Soyez tousiurs appareillez à respondre à chacun, qui vous demande raison de l'esperance qui est en vous".
A Corpus Reformatorumban XXXVII. k. 732–752. l.
Magyarra fordította: Czeglédy Sándor nagysallói ref. lelkész. Megjelenik legközelebb.9. "Confession de Foy, Faicte Per M. Jean Caluin, an nem des Eglises du Royaume de France, durant la guerre, pour presenter à l'Empereur, aux Princes et Estats d'Allemagne en la iournee de Francfort: laquelle depuis n'a peu venir iusques là, d'autant que les passages estoyent clos. Maintenant publiee pour l'utilité qui en pourra reuenir, et mesmes pource que la necessité le requiert. M. D. LXIII."
A frankfurti birodalmi gyűlés (1562 nov.) elé szánt irat, amely a címben említett ok miatt rendeltetése helyére nem juthatván, került nyomás alá.
A gyűjteményes kiadások mindegyikébe felvették, a fr. szöveg Bézánál (1991–2006. l.), Lacroixnál (331–352. l.) stb. A latin szöveg az 1576-os (Béza-féle) kiadásban (151–160. l.) az amsterdámiban (92–98. l.). A Corpus Reformatorumban XXXVII. k. 753–778. l.10. "Summa doctrinae de Ministerio verbi et sacramentorum."
Béza a levelek közé vette fel, de hogy Kálvin írta-é, azt kétségbevonhatlan bizonysággal állítani nem lehet.
A Corp. Reformatorumban XXXVII. k. 773–778. l.C) Előszók
(Idegen munkákhoz írott előszók.)
1. "Praefatio in Chemini Antapologiam."
Kálvin ifjúkori barátjának egyik munkájához ("Nic. Chemyni Aureliani Antapologia aduersus Aurelii Abbucii Defensionem pro Andrea Alciato contra D. Petrum Stellam nuper aeditam. Parisiis M. D. XXXI.") írott előszó.
A Corp. Reformatorumban XXXVII. k. 785–786. l.
2. "Praefationes duae in Biblia gallica Neocomensia 1535." Kálvin rokona Olivetanus Péter Róbert Neufchatelben lefordítván a Bibliát (1535) (mely a későbbi francia bibliafordításoknak alapja), Kálvin írt hozzá előszót, még pedig külön az Ószövetséghez és külön az Újszövetséghez, az előbbi latin, az utóbbi francia, de idők folyamán ez utóbbit latinra is lefordították. Önállóan megjelentek franciául ezen előszók: 1543-ban Viretnek egy értekezésével együtt e cím alatt: "Deux Epistres, L'une Demonstre Comment nostre Seigneur Jesus Christ est la fin de la Loy. Composée par M. J.
Caluin. L'autre pour consoler les fideles qui souffrent pour le Nom de Jesus: et pour les instruire à se gouuerner en temps d'aduersite et de prosperite, et les confermer contre les tentations et assautz de la mort. Composée par M. P. Viret. 1543".
A Corp. Reformatorumban XXXVII. 787–822. Az újtest. bevezetés párhuzamosan franciául és latinul.
3. "Diverses Prejace des Bibles françaises imprimées à Genève." Idők folyamán 1540-től fogva Olivetanus bibliafordítása alapján többször kiadták a Bibliát, amelyekhez a reformátor írt előszót.
A Corp. Reformatorumban XXXVII. k. 823–832. l. három előszót közöl.
4. "Praefatio in Chrysostomi homilias." A genfi könyvtárnak kéziratgyűjteményében (145 fol. 154 seq.) egy kézirat ("Praefatio in editionem Homiliarum Chrysostomi a D. Calvino meditatam quae tamen non extat." Mint ez a néhány szó is mutatja, csak tervbe vette a fordítást, de az előszót megírta hozzá, mely (csonkán) megmaradt.
A Corp. Reformatorumban XXXVII. 831–838. l.
5. Preface des Lettres de Farel à Caroli 1543. Caroli Péter 1543-ban fennhéjázó levélben hívta ki vitára Farelt, kész lévén vele akár a pápa, a császár, vagy valamelyik francia, olasz, spanyol teológiai fakultás jelenlétében megküzdeni. Farel két levélben felel, s úgy a felhívást, mint a feleletet közzéteszi. A nyomtatvány címe: "Une Epistre de Maistre Pierre Caroly docteur de la Sorbonne de Paris, faicte en forme de deffiance, et enuoiée A Maistre Guillaume Farel serviteur de Jesus Christ son Eglise, auec la reponse. A Geneve, Par Jehan Girard. 1543".
Az előszót ("Jehan Calvin et P. Viret aux lecteurs") a Corp. Ref. XXXVII. 839–840. l.
6. Preface des disputations chrestiennes de P. Viret. Viret (valószínűleg 1544-ben) egy vitairatot adott ki a következő cím alatt: "Disputations Chrestiennes En Maniere De Deuiz, divisées par dialogues, dont l'ordre sensuit en la page suyvante. Par Pierre Viret. Auec une Epistre de Jehan Caluin". Mint e cím is mutatja, az előszót Kálvin írta hozzá.
Az előszó a Corp. Reformatorum XXXVII. k. 863–866. l.
7. Fragmentum praefationis novae alicui Institutionis editioni destinatae. Kálvinnak egy a neuchâteli egyház birtokában levő kéziratban maradt és az Institutio valamelyik kiadásához mellékelni szándékolt előszavának töredéke.
A Corp. Reformatorumban XXXVII. 844–846. l.
8. Préface de la Somme de Mélanchton. Melanchtonnak ismeretes teológiai munkája 1546-ban francia fordításban megjelenvén ("La Somme De Theologie, Ou lieux communs, reueuz et augmentez pour la derniere foys, Par M. Philippe Melanchton. 1546"), az előszót Kálvin írta hozzá.
Corp. Ref. XXXVII. k. 847–850. l.
9. Praefatio in Buceri Acta Ratisbonensia. Bucer a regensburgi második vallási vitán jelen lévén, nagy figyelemmel gyűjtögette az ide vonatkozó közérdekű adatokat. A feldolgozott anyag 1548-ban megjelent ("Disputata Ratisbonae in altero colloquio anno XLVI. et Collocutorum A. C. responsa etc.").
Kálvinnak előszavát ld. XXXVII. 851–854.
10. Praefatio in libellum de Fr. Spiera. Spiera szomorú sorsáról (a reformáció híve, az inkvizíció előtt az előírt forma szerint lelkiismereti meggyőződését kárhoztatja, majd a lelkimardosás áldozata) 1550-ben könyvet írtak ("Exemplum Memorabile Desperationis In Francisco Spiera, Propter abiuratam Fidei Confessionem. Cum praefatione D. Joannis Calvini. Genevae Per Joannem Gerardum 1550."), ehhez írt előszót a reformátor.
Corp. Reformatorum XXXVII. 855–858.
11. Praefatio ad Bezae libellum contra Balduinum. Balduin támadásaira Kálvin már két ízben felelt. (Ld. előbbi pont 41. 42. sz.) Harmadik ízben Béza. E munkához ("Ad Francisci Balduini Apostatae Ecebolii Convicia. Theodori Bezae Vezelii Responsio, et Joannis Caluini brevis Epistola. Psal. CIX. Maledicant illi tu autem Domine benedices. M. D. LXIII").
A Corp. Reformatorumban XXXVII. 859–863. l.
1. Concio Academica Nomine Rectoris universitatis Parisiensis Nicolai Copi scripta et recitata 1533.
A genfi kéziratok között (145. fol. 85.) megvan, de nem teljes ("ipsius Calvini manu descriptum"), ahonnan először Herminjard közölte ("Corr. des Réf." III. 418.)
A Corpus Reformatorumban XXXVII. 873–876. l.
Cop M. beszédéről jelen életrajz I. k. 59–61. lapjain van szó.
2. Deux discours prononcés au colloque de Lausanne 1536.
Az október 5-ei ülésen Kálvin a 3. vitaponthoz szólott, midőn Krisztus testi jelenlétéről folyt a vita. Másodszor október hó 7-én szólalt fel a transsubstantiatio ellen (a 8. vitaponttal kapcsolatban).
A Corpus Reformatorumban XXXVII. k. 877–886. l.
Kálvin lausanne-i beszédéről jelen életrajz I. k. 228. lapján van szó.
3. Deux discours d'adieux. 1564.
a) Discours d'adieu aux membres du petit conseil.
Kálvinnak 1564 április hó 27-én a tanács tagjaihoz intézett beszéde megvan a jegyzŐkönyvben (Reg. Vol. 59. f. 38.). Béza közli Kálvin életrajzában. Kiadta Bonnet e. m. II. k. 573.
E beszédről jelen életrajz II. k. 463. s következő lapjain van szó.
b) Discours d'adieu aux ministres.
Kálvinnak 1564. évi április hó 28-án kartársaihoz tartott beszéde. A lelkészek egyike (Pinaut János) hamarjában leírta szórul-szóra. Közölte Bonnet uo.
A Corpus Reformatorumban XXXVII. 887–894. l.
E beszéd jelen életrajz II. k. 465. és kk. lapjain.
E) Törvények és törvénytervezetek
1. Articles concernant l'organisotion de l'église de Genève 1537. A genfi levéltárból (Pièces hist. no. 1170.) kiadta Gaberel i. m. Pièces just. 102.
A Corp. Ref. XXXVIII. 5–15. l.
E szabályzatokról jelen életr. I. k. 233–235. lapjain van szó.
2. Projet d'ordonnances ecclesiastiques sept. et oct. 1541. A genfi levéltárban uo. no. 1384.
A Corp. Ref. XXXVIII. 16–30. l.
Az ordonnance-okról jelen életrajz II. k. 3–26. lapjain van szó.
3. Formule du Serment prescrit aux ministres 1542 jul. 12. Uo. no. 1384.
A Corp. Ref. XXXVIII. 31–32. l.
4. Projet d'ordonnance sur les mariages. 1554 nov. 10. Uo. no. 1362.
A Corp. Reformatorumban XXXVIII. 33–44.
E törvényjavaslatról jelen életr. II. k. 402–403. l.
5. Projet d'un ordre de visitation des églises de la campagne. 1546 jan. 11. Uo. no. 1384.
A Corp. Ref. XXXVII. 45–48.
A falusi egyházak felügyeletét szabályzó tervezetről ld. jelen életrajz II. 404. l.
6. Projet d'ordonnance sur les noms de baptême. 1546 nov. 22. Uo. no. 1384.
A Corp. Ref. XXXVIII. 51–58.
7. Ordonnances sur les jurements et les blasphêmes. 1551. Uo. no. 1490.
A Corp. Ref. ua. k. 59–64. l.
8. L'ordre du College de Geneve. Leges academiae Genevensis. Mindkét nyelven megjelent 1559-ben.
A Corp. Ref. ua. k. 65–90. Párhuzamosan francia és latin.
Az akadémia törvényeiről ld. jelen életrajz II. 369. s kk. lapjait.
9. "Les Ordonnances Ecclesiastiques De L'Eglise De Geneve. Item L'ordre Des Escoles De Ladicte Cite. A Geneve, Avec Privilege Pour Arhus Chauuin M. D. LXI." Az ordonnance-ok első ismeretes kinyomatott példánya ("Les Ordonnances eccl. de 1541 ne furent
pas imprimées à ce qui'il parait". C. R. XXXVIII. 91. l. j.) az akadémiai törvényekkel együtt.
A Corp. Ref. idézett kötetében 92. s kk. l.
10. Fragments des travaux de Calvin Relatifs a la législation civile et politique. Csak néhány töredékes feljegyzés (Kálvin kézirata), némi feljegyzések Kálvin polgári törvényjavaslataiból. (Mscr. de Gotha no. 404. fol. 42. autogr.)
A Corp. Ref.-ban idézett k. 125–146. l.
A Corp. Reformatorum kiadói e címen több olyan értekezést közölnek, amelyekben a reformátor közérdekű kérdéseket fejteget. Ezek egy részét Béza a levelek közé sorozta, de nagyrészüket mellőzte. Az idevonatkozó értekezések részint franciák, részint latin nyelven vannak írva, s annyiban jelentékenyek, mert Kálvinnak kora különböző kérdéseire vonatkozó nézeteit tartalmazzák. A szóbanlevő értekezéseket a Corp. Ref. kiadói a következő fejezetekbe foglalják:
1. Dogmatica et polemica. 2. De mutata aut mutanda religione. 3. De cultu imaginum. 4. Ad disciplinam ecclesiasticam. 5. Quaestiones matrimoniales. 6. Quaestiones iuridicae. 7. Varia et mixta. Corp. Reform. idézett köt. 153–266. l. Itt megemlítjük azt a védelmi iratot, amelyet a reformátor De Fallais érdekében és ennek nevében szerkesztett s amelynek a címe: "Apologia Illustris D. Jacobi A Burgundia Fallesii Bredanique Domini Qua Apud Imperatoriam Maiestatem Inustas sibi Criminationes Diluit Fideique Suae Confessionem Edit".
A Corp. Reformatorumban i. kötet 269–294. l.
1. Az 1536. évről mondja Béza (Kálvinról írott életrajzában) "Tunc edita est a Calvino christianae doctrinae quaedam veluti formula.... Addidit etiam Chatechismum, non illum in quaestiones et responsiones distributum, sed multo breviorem". Erről a katekizmusról 1537 májusában egyik levelében is említést tesz: "Conscripus enim catechismus a nobis fuerat, gallice etiam editus" etc. E kis katekizmusból egy példány sem maradt fenn. A legközelebbi átdolgozásnak a címe:
2. "Catechismus, Sive Christianae Religionis Institutio, communibus nuper in Euangelio Geneuensis Ecclesiis suffragiis recepta et uulgari quidem prius idiomate, nunc vero Latine etiam quo Fidei illius synceritate passim allis etiam Ecclesiis constet, in lucem edita. Joanne Calvino Autore. Basileae, Anno M. D. XXXVIII." (8. 51. l.) Az utolsó lapon: Bas. in officina Roberti Winter, Anno M. D. XXXVIII. Mense Martio. Ez az ún. Catechismus prior. A Corpus Reformatorumban
XXXIII. k. 313–362. l.
E katekizmusről ld. jelen életr. I. 230–231. l.
3. Az 1541. évben francia nyelven megjelent átdolgozva a katekizmus, mely 1545-ben új kiadást ért, melyből egy példány fennmaradt. Címe: "Le Catechisme de L'eglise de Geneue: c'est à dire, la Formulaire d'instruire les enfans en la Chrestienté: faict en maniere de dialogue ou le Ministre interrogue, et l'enfant responde. Par J. Caluin. Ephes. II. Le fondement de l'Eglise est la doctrin des Prophetes et des Apostres. 1545". Ez az ún. Editio secunda. Át van dolgozva, mint a cím is mutatja, kérdések és feleletek alakjában. Három részből áll: 1. Rövid előszó (1–2. l.). 2. A katekizmus a bibliai szövegek helyeinek megjelölésével (2–68. l.). 3. Imák (az utolsó 4 lapon).
Mint afféle tankönyv sok kiadást ért. A Corp. Ref. a következőket sorolja fel: az 1548. 1553. 1561. Időközben meg is bővült, amennyiben a konfirmációra való tekintettel egy fejezet járult a szöveghez: "La maniere d'interroguer les enfans qu' on veut recevoir à la Cene de nostre Seigneur Jesus Christ". Az 1561-es a szentségek kiszolgáltatásának a módját is tárgyalja.
A gyűjteményes kiadásokban megvan Bézánál (a 200–248. l.), az ennek alapján kiadott Stoer-félében (225–277.).
A Corpus Reformatorumban XXXIV. k. 1–160. l.
A fordítások száma nagy. Latinra fordítva megjelent: 1545. 1550. 1561.
A latin szöveg olvasható Gallasiusnál (a 152–205. l.), az Institutiónak 1553. és 1554. évi kiadásában, Bézánál (18–55. l.), az amsterdámiban (11–32. l.).
Görög nyelven megjelent 1563-ban (Címét l. a Corp. Ref. XXXIV. k. 13. l.
Olaszul 1545. 1551. 1556. 1566. (E kiadások címeit ld. Henry e. m. III. k. Beilage 192–193. l.).
Spanyolul megjelent 1550. 1596. Az előbbinek teljes címét közli Henry uo.
Angolul 1550. 1556. 1575. 1582. Az 1550. évi angol fordítás teljes címét közli Henry uo.
Német nyelvre lefordítva többször megjelent a genfi katekizmus, így 1563-ban a heidelbergi kátéval kapcsolatban, sőt megjelent még 1838-ban is átdolgozva e címen: "Joh. Calvins Catechismus der christlichen Lehre in einem kennhaften Auszug Von H. P. Kalthoff. Barmen".
Magyarul 1695-ben jelent meg e cím alatt: "A' Genevai Szent Gyülekezetnek Catechismusa. Avagy: A Christus tudományában gyermekeket tanitó Formátskája. Mellyel a nagy Theologus Calvinus János először Galliai nyelven 1538. esztendőben igen rövideden; azután 1545. és 1553. esztendőkbê Francziai és Deák nyelven egyszersmind ezen renddel bővebben kibotsátott: következendő időkben, Német, Angliai, Scótiai, Belga, Spanyol nyelvre, Immanuel Tremelliustól Keresztyén Sidótól, Sidó nyelvre és Henricus Stephanustól Görög nyelvre; mostan Magyar nyelvre fordittatott. Kolozsvár. Tótfalusi" (Corp. Ref. Catalogus operum. a 449. l. Vol. LXXXV.).
Legújabban Ceglédi Sándor nagysallói ref. lelkész fordította le a genfi katekizmust. Megjelent e cím alatt: "A genfi egyház kátéja, azaz a gyermekeknek Krisztus tudományában való oktatására szolgáló formula". Pápa, 1907. A magyar Kálvin-fordítók kiadása.
A reformátor életének utolsó napjaiban fölhívta barátjának és hű kartársának, Bézának figyelmét leveleire. Kálvin elhunyta után Béza több mint húsz éven át gyűjtögette a leveleket, 1575-ben végre annyira haladt a munkálatokkal, hogy egy kötetet az összegyűjtött levelekből kiadhatott. E gyűjteménynek a címe: "Joannis Calvini Epistolae Et Responsa. Quibus Interiectae sunt insignium in Ecclesia Dei virorum aliquot etiam Epistolae, Eiusdem J. Caluini Vita a Theodoro Beza Genevensis Ministro accurate descripta. Index Rerum Insigniorum. Omnia nunc primum in lucem edita. Genevae. Apud Petrum Santandreanum. M. D. LXXV." (fol. 411. l.).
Ez az editio princeps. A következő évben a levélgyűjteményt újra kiadták, a címben ez a kifejezés "ab ipso collectore aucta" mutatja, hogy Bézának sikerült újabb leveleknek a birtokába jutnia.
Valóban, az újabb kiadás 16 olyan levelet tartalmaz, mely az elsőben nincsen meg. Ez az ún. "editio altera" (fol. 428. l.).
A második kiadástól fogva mintegy egy századon át a Béza-féle levélgyűjteményt többször kiadták anélkül, hogy annak tartalma lényegesen bővült volna, az egyedüli haladás abban állott, hogy idők folyamán az eredeti szöveget tisztábban (kevesebb hibával) adták. A két említett kiadás után újabb kiadások: az 1617-es genfi, az 1617-es hanaui, 397 levél és Bézától Kálvin életrajza (804+56. l.), az 1671-es amsterdámi (a IX. kötetben), az 1671-es lausanne-i, az 1697-es hanaui, valamennyi Béza két kiadása nyomán.
Bármilyen fáradságos munkát végzett is Béza, úgy az editio princeps, mint a többi igen hiányos volt, az egyes levelekből, azok vonatkozásaiból, utalásaiból érezhető volt a sok hézag. Időközben, ha ezen hézagokat mind betölteni nem sikerült is, egyesek buzgósága azok arányait csökkenté. A következő gyűjteményeket kell megemlítenünk: "Lettres de J. Calvin à Jacque de Bourgogne Seigneur de Falais et de Bredam, et à son epouse, Jolande de Brederode. Imprimées sur les originaux à Amsterdam chez J. Wetstein 1744." E gyűjtemény, melynek szerzője magát meg nem nevezi, nem kevesebb, mint negyvenkilenc kálvini levelet tartalmaz (228. l. 8.). A névtelen szerző nem említi a helyet sem, ahol a leveleket találta, előszavában a Kálvin és Du Falais közötti viszonyt jellemezni igyekszik, amelyet annyira megrontott a Bolsec-ügy.
A góthai kéziratgyűjteménynek kincseiből a múlt századnak folyamán két munka jelent meg, amelyek mindegyike eredeti kálvini leveleket tartalmaz:
"Christiani Sigismundi Liebii, serenissimo Duci Saxo-Gothano ab Epistolis Diatribe de Pseudonymia Jo. Calvini. In qua iis quae Petrus Baelius, Bailletus aliique de hoc argumenlo tradiderunt, sub examen vocatis, idem illud uberius illustratur, et epistolae anecdotae XXVII. Jo. Calvini aliorumque ad eum yeudonumos datae nunc primum in lucem eduntur. Amstelodami apud Wetstenios. M. DCC. XXIII." 99. l. 8.
Mint a cím is mutatja, 27 levelet tartalmaz, ezek közül kettő Passelius név alatt Kálvin írása, a többiek hozzá intézett, részben pseudonym levelek.
A góthai levéltár kézirataiból sokkal jelentékenyebb gyűjteményt adott ki Bretschneider Károly Gottlieb (1766, megh. 1848), a tudós német superintendens (önéletrajza megjelent 1851-ben). Munkájának a címe: "Joannis Calvini, Theod. Beza, Henrici IV. Regis
aliorumque illus aevi hominum literae quaedam nondum editae. In memoriam sacrorum Genevensium ante tria saecula emendatorum ex autographis in bibliotheca ducali Gothana edidit Car. Gotti. Bretschneider th. et ph. d. Accedunt tabulae lap incisae. Lipsiae 1835 sumptibus Frid. Gall. Vogelii". 228. I. 8.
Munkában van 88 levél, ezek közül 25 Kálviné, a többi túlnyomó részben hozzá intézett levél (Bézának 11 levele), úgy, hogy csak 26 olyan levél van bent, mely Kálvinnal összeköttetésben nincsen.
Kálvin honfitársai is kivették részüket a szóban forgó munkából, meg kell említenünk Crottet Sándornak és Bonnet Gyulának a műveit.
Crottet Sándor ref. lelkész hosszas kutatások után gyarapította a Kálvin-féle levélgyűjteménynek kincseit. Két munkája érdemel e téren említést:
"Petit chronique protestante de France ou documents historiques sur les églises reformées de ce royaume, recueillis, mis en ordre et publiées par A. Crottet. XVIe siècle. Paris, A Cherbuliez et de 1846". 387. és 124. l. f. 8.
A függelékben 76 ritkább, részben teljesen ismeretlen okmány és levél van. A másik műve:
"Correspondance française du Calvin avec Louis Du Tillet, chanoine d'Angoulême et curé de Claix, sur les questions de l'Eglise et du ministère évangélique, découverte parmi les manuscrits de la bibliothéque nationale de France, et publiée pour la premier fois par A. Crottet, premier pasteur à Yverdon. 1537–1538. Genève, Cherbuliez etc. 1850". 79. l. 8.
Du Tilletről ld. ezen életrajz I. kötetének 281. és kk. lapjait.
Bonnet Gyula, akinek nevét a reformáció korának történelmére vonatkozó tanulmányai tették ismeretessé (1820–1892), a francia nyelvű leveleknek összegyűjtése körül is nagy érdemeket szerzett.
Munkájának címe: "Lettres de Jean Calvin, recuéllies pour la première fois et publiées d'aupres les manuscrits originaux par Jules Bonnet. Tome premier. Paris. Librairée de Ch. Meyrueis et de 1854", XXXIX. és 451. Tome second 1854. 600. I. 8.
A munkáról a Corp. Ref. kiadói (a többi között) így szólnak: "Collectio amplissima et multis numeris laudanda epistolarum Calvini, quot-quot gallico idiomate scriptas reperire potuit doctissimus editor".
A gyűjtemény két kötetében van 275 levél, persze nem mind van első ízben közölve, de Bonnet (már amennyire egyáltalában lehetséges volt) az eredeti levelek alapján adta ki valamennyit a XVI. sz. francia nyelvéről a XIX. sz. nyelvére és írására téve át azoknak szövegét.
Még két újabb gyűjteményről kell megemlékeznünk: a Corpus Reformatorum levélgyűjteményéről és Herminjard munkájáról. A Corpus Reformatorumban Kálvin levelei mellett a hozzá intézett levelek, nemkülönben a reformáció nagy mozgalmát érintő más levelek is időrendben össze vannak gyűjtve. Az a pontosság és munka, amellyel a kiadók a roppant anyag szövegét kritikai és históriai magyarázatokkal kísérik – őszinte bámulatra ragadja az embert. Címe: "Thesaurus Epistolicus Calvinianus sive Collectio Amplissima Epistolarum Tom Ab Jo. Calvino Quam Ad Eum Scriptarum Quas Maxima Ex Parte E Codicibus Manuscriptis Erutas Additisque Prolegomenis Literariis Et Annotationibus Criticis et Historicis Illustratas Ediderunt Guilielmus Baum Eduardus Cunitz Eduardus Reuss theologi Argentoratenses". Volumen I–XI. 1872–1879.
Herminjard munkájának a címe: "Correspondance des Réformateurs Dans des Pays De Langue Francaise Recueillie Et Publiée Avec D'Autres Lettres Relatiues A La Reforme Et Des Notes Historiques Et Biographiques Par A. L. Herminjard. Genève, Bale, Lyon H. George, Libr. Editeur" 1878.
A reformáció századának ismeretére nézve alig megmérhető kár, hogy e munka megszakadt, csak az 1544. évig megy. A szerző, akinek szorgalmát csak emlékezőtehetségének megkapó üdesége múlja felül, munkálatának befejezése előtt meghalt.
A levélgyűjteményeket idegen nyelvre is lefordították. Bonnet levélgyűjteményét lefordították 1857-ben angol nyelvre (címét ld. a Corp. Ref. XXXVIII. p. p. XIX. l.).
Ez életrajz írója [Pruzsinszky Pál] egy füzetben ismertette Kálvin legelső fennmaradt leveleit. Megjelentek e címen: Kálvin ifjúkori levelei. Pápa 1910. A magyar Kálvin-fordítók kiadása.
Kálvin leveleiről jelen életrajzban több ízben: a Renáta hercegnőhöz írott levelekről I. 146–153. l. A Du Tillet Lajoshoz írott levelekről: I. 281–286. l. Kálvin leveleiról általában: II. 136–173. lap.
Nagy azoknak a históriai munkáknak a száma, amelyek kálvini leveleket (nagyrészt függelék alakjában) tartalmaznak. Csak néhánynak a felemlítésére szorítkozhatunk. Henry munkája áll első
helyen. "Das Leben Johann Calvins des grossen Reformators, mit Benützung der handschriftlichen Urkunden, vornehmlich der Genfer und Züricher Bibliothek, entworfen nebst einem Anhang bisher ungedruckter Briefe und anderer Belege. Hamb., 1835–44". I–III. k.
Gaberel J. "Histoire de l'église de Genève, depuis le commencement de la réforme jusqu'à nos jours. Genève, Cherbuliez 1858". "Mémoire sur l'etablissement de la réforme et sur la constitution du calvinisme a Genève." Par M. Mignet 1834."
"Die Conflikte des Zwinglianismus, Lutherthums und Calvinismus in der Bernischen Landeskirche von 1532–1558. Nach meist ungedruckten Quellen dargestellt von Dr. C. B. Hundeshagen. 1842" – tíz kálvini és hat hozzá intézett, eddig ismeretlen levelet közöl a berni egyház irattárából.
"Danielis Gardesii hist reformationis... Accedunt varia monumenta pietatis et rei literariae in plurimum ex manuscriptis enuta. Groningae, 1752" stb.
A legújabb időben megjelent ilynemű munkák közül különös figyelmet érdemel a következő: "Johannes Calvins Lebenswerk in seinen Briefen. Eine Auswahl von Briefen Calvins in deutscher Übersetzung Von Rudolf Schwarz Pfarrer in Basadingen (Thurgau). Mit einem Geleitwort Von Prof. D. Paul Wernle. Tübingen, 1909." I–II. k.
Az 1536-os kiadás után (mint láttuk) három bővített kiadás jelent meg. Míg az 1536-os hat fejezetből áll, az 1539-es 17 fejezetből, az 1543-as 21 fejezetből. Az 1559-es kiadás négy könyvre oszlik, melyeknek mindegyike ismét több fejezetre. Tetemesen terjedelmesebb minden előbbi kiadásnál. Bővített mivoltára mutat már a címe is:
"Inst. Christianae Religionis, in Libros quatuor nunc primum digesta certisque distincta Capitibus, ad aptissimam methodum: aucta etiam tam magna accessione, ut propemodum opus novum haberi possit. Johanne Caluino Authore. Oliva Roberti Stephani, Genevae. M. D. LIX".
Az érintett bővített kiadásokon kívül már Kálvin életében más kiadások is láttak napvilágot, 1536-tól fogva 1561-ig az összes Institutio-kiadásokat a következőkben tekinthetjük át:
| Editio " " " " " " " " " |
I. |
kiadó " " " " " " " " " |
Rihelius " " Gerardus Stephanus Stephanus Rihelius Rebulius |
Basel Strassburg " " Genf " " " Genf |
1536 1539 1543 1545 1550 1553 1554 1559 1561 1561. |
513
Az idők folyamán a kiadások megszaporodtak, 1568-ban megjelent az újabb genfi, 1576-ban a londoni, 1577-ben a lausanne-i kiadás, mind a három Marloratusnak, a buzgó hugenottának e munkához írott terjedelmesebb tartalomjegyzékét is közli. A genfi (1617) kiadásban a VI. kötetben, az amsterdámiban (1671) a IX. k.
A Corpus Reformatorum az 1536-os kiadásnak, továbbá az 1559-es kiadásnak teljes szövegét tartalmazza, a többieket, nevezetesen az 1539, 1543, 1545, 1550, 1553, 1554-beli kiadásokat egy szövegbe foglalva, az eltéréseket jelezve közli.
Ami az Institutio fordítását illeti, az 1559-es, a legalaposabb kidolgozásnak a francia nyelvre való fordításáról maga a reformátor gondoskodott, ez már 1560-ban megjelent Genfben. Más fordítások is megjelentek, ezek közül nem lehet említés nélkül hagyni Icard Károlynak, a bremeni francia prédikátornak francia nyelvű fordítását 1717-ben, amelyet első megjelenése után száz év múlva (1818) Genfben újra kiadtak.
Más nevezetesebb fordítások:
Elsősorban Szenczi Molnár Albert magyar fordítását kell megemlítenünk.
A munkának teljes címe: "Az keresztyén Religio és igaz hitre való tanítás. Melyet Deákul irt Calvinus János. És osztán Franciai, Angliai, Olasz, Német, Cseh és egyéb nyelvekre forditottanac: Mostan pedig az Magyar nemzetnec Isteni Igasságában való épületire Magyar nyelvre forditott Molnár Albert, hasznos és bövséges Registrumockal egyetemben. Nyomtattac Haviában (Hanau) Aubrius Dániel 's Dávid és Skleikuus Kelemen költségeckel 1624".
Napjainkban tudvalevőleg megjelent úgy az 1536-os, mint az 1559-es kiadásnak újabb magyar fordítása. Az előbbinek címe:
"Kálvin János: A Keresztyén Vallás Alapvonalai," fordította Nagy Károly. Budapest, kiadja a Magyar Prot. Irodalmi Társaság 1903.
Az 1559-es kiadásnak címe: "A Keresztyén Vallás Rendszere, amelyet szerzője, Kálvin János most először foglalt négy könyvbe s
osztott fel a tárgy természete szerint fejezetekre és kibővített annyira, hogy csaknem új műnek tartható. 1559." Fordították Ceglédi Sándor, Rábold Gusztáv. Pápa, 1909. A református egyház jogosításával kiadják a magyar Kálvin-fordítók.
Az egyéb nyelveken megjelent Institutiók száma meglehetősen nagy, csak a legjelentékenyebbek megemlítésére szorítkozhatunk.
Németül 1572-ben jelent meg egy Institutio-fordítás. Címe: "Institutio Christianae Religionis. Das ist Underweisung inn Christlicher Religion, inn Vier Bücher verfasset. Durch Herrn Johannem Caluinum. Aus Lateinischer und Französischer Sprach newlich verteutscht. Sampt der Universitet Heydelberg Theologen und Kirchendiener Vorred, auch H. Johann Calvini Catechismo, und Register der Hauptpunckten. Gedruckt in der Churfürstlichen Statt Heidelberg, durch Johannem Meyer 1572
" (fol.)
A későbbi német kiadások ezen fordítás alapján készültek. Az angol fordításoknak száma jelentékeny. Kiadták 1561, 1574, 1587, 1599, 1634-ben stb. Számra nézve vetekednek velük a hollandi nyelvű fordítások (1578, 1610, 1645, 1650), melyek közül az 1610-es volt a leginkább elterjedve.
Az Institutióról ezen életrajz I. k. 114–130. l. van szó. Az 1539-es kiadásról I. 319. l.
1. "Dixhuict Sermons de M. Jean Caluin ausquels, entre autres poincts, l'histoire de Melchisedec et la matiere de la iustification, sont deduites, auec l'exposition de trois Cantiques, assauoir de la V. Marie, de Zacharie et de Simeon nouuellement mis en lumiere desquels vous trouuerez l'ordre apres la preface. Par Jean Bonnefoy 1560. avec privilege" (a szöveg nem teljes. 8. az utolsó lap 458).
Ez a legrégibb ismeretes prédikáció-gyűjtemény.
Eddig egy példányt fedeztek fel belőle, mely a montaubani könyvtár tulajdona.
2. "Trois sermons sur le sacrifice d'Abraham. Par M. Jean Caluin. Au Commenzcement et a la fin du premier desquels sont inserees les prieres que l'autor a accoustumees faire en ses sermons ordinaires. Auec privilege. M. D. LXI." (99. l. A formát a C. R. kiadói nem említik meg.)
Szintén ritka. A gazdag zürichi városi könyvtár birtokában van e kiadásból egy példány.
3. "Sermons de M. Jean Calvin Auquels, entre autres poincts, l'histoire de Melchisedec et la matiere de la iustification sont deduites, auec l'exposition du sacrifice d'Abraham. L'ordre d'iceux se trouvera en la page suyvante. A Geneve. Chez Jean Durant. M. D. LXV." (Kis 8. 308. l.)
Ezek közül a Corpus Reformatorumban: "Trois sermons sur l'hist. de Melchisedec" LI. k. 640–682. l. "Quatre sermons sur la iustification." Ua. k. 683–740. l. "Trois sermons sur le sacrifice d'Abraham" ua. k. 741–784. l.
4. "Sermons De Jean Calvin Sur les dix Commandementes de la Loy, donnée de Dieu par Moyse, autrement appelez le Decalogue: Recueillis Sur de Champ et mot à mot de ses predications, lors qu'il preschoit le Deuteronome, sans que depuis y alt esté rien adiousté ne diminué. A Geneve Par Francois Estienne. M. D. LXII" (8. 401. l).
Henry szerint latinul is megjelent: "Conciones in decem Legis praecepta" cím. alatt (III. k. Beilage 228.), ugyancsak ő értesít arról, hogy a fenti prédikációkból egy szemelvény jelent meg német fordításban: "Vier Predigten H. Johann Caluini Deren drey, vber den Englischen Gruss, handlen Von Göttlicher Verheissung und Allmacht: Die vierdte aber, über das fünffte Gebott vom schuldigen gehorsam gegen allen Oberherrn. Aus dem Frantzösischen trewlich verteutscht. Gedr. zu Herborn in Grafschaft Nassau, Catzenelnbogen, durch Christoff Raben 1586". A fordító az előszóban nevezi meg magát: Caspar Oleuianus, Diener des Wortes Gottes.
5. "Sermons De M. Jean Caluin sur le V. liure de Moyse nommé Deuteronome Recueillis Fidellement De Mot à mot, selon qu'il les preschoit publiquement. Auec vne preface des Ministres de l'Eglise de Geneue et vn advertissement fait par les Diacres. A Geneve. De l'imprimerie de Thomas Courteau. M. D. LXII" (fol.).
A Corp. Reformatorumban LIII. 578–722. LIV., LV., LVI., LVII. k. a 232. l.-ig.
6. "Joannis Calvini Homiliae in I. librum Samuelis. Ex gallicis Latinae factae et nunc primum in Lucem editae. Genevae excudebat Gabriel Carterius. M. DCIII." (fol. 602. l.)
Megvan a genfi gyűjteményes kiadásban a második kötetben, az amsterdámiban szintén a második kötetben.
A Corpus Reformatorumban az LVII. 240–738. l. és LVIII. k. 1–734. l. A II. könyvhöz írott prédikációkra nézve a Corp. Reform. kiadói így tájékoztatnak: "In secundum librum Samuelis exstant octoginta et septem sermones gallici manu scripti in bibliotheca Genevensi. Habiti fuere a die 23 Maii 1562 ad diem 3. Februarii 1563. Volumen absolvitur 880 paginis formae maximae".
7. "Deux sermons de M. Jean Calvin... Imprimé a Geneve Par Jean Girard 1546" (a 115. és 124. zsoltárról tartott beszéd) és "Vingtdeux Sermons, aux quels est expose le Pseaume centdixneusiesme, contenant pareil nombre de Huictains M. D. LIII."
A Corpus Reformatorumban e beszédek megvannak. A CXV. zs. fölött tartott beszéd LX. 455–466. l. A CXXIV. zs. fölött való beszéd ua. k. 467–480. l. A CXIX. zsoltárról való beszéd ua. k. 181–752. l.
8. "Sermons de M. Jean Caluin sur le liure de Job. Recueillis fidelement de sa bouche selon qu'il les preschoit. A Geneve M. D. LXIII" (fol. 897. l.) ("excessivement rare").
Még két francia nyelvű kiadást ismerünk: az 1569-est és 1611-est.
Megvan a Corpus Reformatorumban LXI. LXII. k. és LXIII. az 514. lapig.
Latinul megjelent e cím alatt: "Johannis Calvini in librum Jobi conciones. Ab ipsius concionantis ore fideliter exceptae ac saepius antea Gallice, nunc vero primum latine editae. Adiecto duplici Indice: uno locorum Scripturae, qui hic citantur atque explicantur: altero praecipuorum doctrinae capitum, rerumque magis insignium. Cum Praefatione Theodori Bezae. Genevae, Apud haeredes Eustathii Vignon. M. D. XCIII".
A latin szöveg megvan a genfi kiadásban a második kötetben, az amsterdámiban ugyancsak a második kötetben.
Németül megjelent e cím alatt: "Joh. Calvins Predigten über das Buch Job. Aus dem Französischen. Herborn bei Carl Raben 1587" 4. I–II. k.
Ide sorozható Pezel Kristófnak, a barmeni prédikátornak Kálvin prédikációiból, elsősorban pedig a Jób könyvéről tartott prédikációiból szerkesztett munkája: "Preces et Soliloquia: Christ-
liche, auserlesene Gebett und heimliche gesprech beide mit Gott" etc. 1592.
9. "Sermons de Jehan Calvin Sur le Cantique que feit le bon Roy Ezechias apres qu'il eut este malade et affligé de la main de Dieu, selon qu'il est contenu en Isaie, chapitre XXXVIII. A Geneve Par Francois Estienne. M. D. LXII." (8. 98. l.)
Megvan a Corpus Reformatorumban LXIII. k. 525–579. l.
Angolra fordítva kiadták: 1560, 1561, 1574. (Címét ld. Henry e. m. III. k. Beilage 230. l.)
10. "Quarant sept Sermons de M. Jean Calvin sur les huict derniers chapitres des propheties de Daniel. Recueillis fidelement de sa bouche selon qu'il les preschoit. A La Rochelle. De L'imprimerie de Barthelemi Berton M. D. LXV." (fol. 266. l.).
A 47 beszéd meg van a Corp. Reformatorumban LXIX. k. 323–687. l. és LXX. 1–174.
11. "Plusiers Sermons De Jehan Caluin touchant la Diuinite, humanite de nostre Seigneur Jesus Christ: Item touchant sa passion, mort, resurrection, ascension, et dernier aduenement: Puis touchant la descente du S. Esprit sur les Apostres, et la premiere predication de S. Pierre: Desquels Vous Trouverez l'ordre en la page suyvante. M. D. L. VIII. De l'imprimerie de Conrad Badius."
Miként a cím is mutatja, e könyv (kis 8. 685 l.) különböző tárgyú és tartalmú egyházi beszédeket tartalmaz, melyek közül az Ézsaiás könyve felett tartott beszédek ("Sermons sur la proph. d'Esaie Chap. LIII."), továbbá a Jézus szenvedéséről mondott beszédek érdemelnek különösebb figyelmet ("Sermons sur la pass. de N. S. Jesus Christ"). Az előbbi hét beszédet foglal magában, az utóbbi kilencet.
Megvannak a Corpus Reformatorumban a LXIII. k. 595– 688. l. és a LXXIV. k. 833–954. é. Ugyanitt (a 956–968. l.) egy karácsonyi beszéd: "Sermon de la nativité de J. Ch. fait le jour de noel, auquel se celebre la saincte cene du Seigneur".
12. "Soixante cinq sermons de Jean Calvin sur l'harmonie ou Concordance de trois Euangelistes, Soinct Matthieu, S. Marc, et S. Luc. Recueillis fidellement par feu M. Denys Ragueneau à mesure
qu'on les preschoit. A Geneve Imprimé par Conrad Badius. M. D. LXII." (8. 1189. l.)
Megvan a Corpus Reformatorumban: LXXIV. 1–826. l.
13. "Sermons de Jehan Calvin sur le dixieme et oncieme chapitre de la premiere Epistre sainct Paul aux Corinthiens, es quels outre plusieurs matieres excellentes, celle de la saincte Cene de nostre Seigneur Jesus Christ est familierement declaree. M. D. L. VIII. De l'imprimerie de Conrad Badius." (8. 542. l.)
Megvan a Corpus Reformatorumban LXXVII. 581–830. l.
14. "Sermons de Jean Calvin sur L'Epistre S. Paul Apostre Aux Ephesiens. A Geneve, de l'Imprimerie de Jean Baptiste Pinereul. M. D. LII." (8. 950. l.)
A Corpus Reformatorumban LXXIX. 245–862. l.
15. "Sermons de Jean Calvin sur l'Epistre S. Paul Apostre aux Galatiens. A Geneve, de l'impremerie de Francois Perrin. M. D. LXIII." (8. 837. l.)
A Corpus Reformatorumban LXXVIII. 273–696. és LXXIX. 1–136. l.
16. "Sermons de Jean Calvin sur Les deux Epistres sainct Paul à Timothee et sur L'Epistre à Tite. Imprime A Geneve, par Conrad Badius, M. D. LXI." (4. 628. l.)
A Corpus Reformatorumban LXXXI. k. 5–658. és LXXXII. 1–596. l.
17. "Treze Sermons de M. J. Calvin, traitans de l'election gratuit de Dieu en Jacob, et de la reiection en Esau. Traité auquel chacum Chrestien pourra voir les bontez excellentes de Dieu envers les siens, et ses iugemens merveilleux envers les reprouvez. Recueillis des ses predications fan mil cinq cens soixante. Rom 11,33. O profondes richesses de la sapience et cognoissance de Dieu, que ses iugemens sont incomprehensibles, et ses voyes impossibles à trouver! M. D. LXII."
Megvan a Corpus Reformatorum LXXXVI. k. 18–198.
1. In primum Mosis librum qui Genesis vulgo dicitur Commentarius Johannis Calvini. Oliva Roberti Stephani M. D. LIII." (fol. 334.)
Francia fordításban megjelent ua. esztendőben e cím alatt: "Commentaire de M. Jean Caluin sur le premier livre de Moyse dit Genese. A Geneve diez Jean Gerard M. D. LIIII." (4. 527. l.)
Megvan a gyűjt. kiadásokban: a genfiben (1617) az első kötetben, az amsterdámiban (1671) az első kötetben.
A Corpus Reformatorumban az LI. k. 11–622. l.
2. "Mosis libri V. cum Johannis Caluini commentariis. Genesis seorsum: reliqui quatuor in formam harmoniae digesti. Praeter indices duos alphabeticos, unum in Genesin, alterum in reliquos quatuor libros in formam harmoniae dispositos: habes et tertium qui, singulorum capitum quilibet versus (varie aliqui, prout operis ratio postulavit, dispersi) quota pagina inveniri possint, protinus indicabit. Genevae Anno M. D. LXIII. Excud. Henr. Stephanus" (fol. a gen. 339. l. a többi könyv 625. l.).
Francia fordítása megjelent még ua. évben, angolul 1578-ban (címét l. Henry e. m. III. 233. l.).
Megvan a genfi kiadásban (1617) az I. kötetben "Genesis seorsim: reliqui quatuor in formam Harmoniae sunt digesti", az amsterdámiban az I. kötetben "Comm. in libros Moisis, in Genesin seorsim, reliquis quatuor in formam harmoniae digestis".
A Corpus Reformatorumban a LII. LIII. k.
E munkáról ezen életrajz II. k. 430–434. lapjain van szó.
3. "Joannis Caluini in librum Josue brevis commentarius, quem paulo ante mortem absolvit. Addita sunt quaedam de eius morbo et obitu. Cum indice. Genevae ex officina Francisci Perrini M. D. LXIIIL" (8. 316. l.)
A következő évben megjelent újra e cím alatt: "Joannis Caluini in historiam Josue Israelitarum Imperatoris commentarius quem paulo ante mortem absolvit. Editio Secunda priori longe emendatior. Cum indice. Genevae apud Petrum Santadrianum. M. D. LV. (fol.).
Franciára ua. évben lefordították, angolra 1578-ban (címét ld.
Henry e. m. III. 233. l.).
Megvan a Corpus Ref.-ban LIII. k. 429–670. l.
E munkáról ezen életrajz II. k. 455–456. lapjain van szó.
4. "In Librum Psalmorum, Johannis Caluini commentarius. Oliua Roberti Stephani. M. D. LVII." (fol. 645. l.)
Kálvin Iegjelentékenyebb exegetikus munkája: "opus exegeticum ... longe praestantissimum". E munka aránylag, a többiekhez viszonyítva hosszú előmunkálatokat vett igénybe. Már 1552-ben dolgozott e magyarázatokon (Colladon: "Ceste anee-la il commenca à exposer... les Psaume") 1555-ben még mindig ezen dolgozott, a levelekből látjuk, hogy 1556-ban munkája a befejezéshez közeledik. Béza 1557 márciusában Bullingernek ezt írja: "Calvinus indignissime, ut nosti, vexatus sese scribendis in Psalmos commentariis solatur".
A figyelemre méltó munkának előszava a reformátor rövidre fogott önéletrajza, melyre ezen életrajz is többször utal. Szó van ezen előszóról jelen életrajz I. k. 74–75. l.
Többször kiadták, az 1578-as kiadásnak a címe: "Joannis Caluini commentarius in librum Psalmorum. In hac postrema editione, praeter multos locos quos Caluini manu in ipsius exemplari emendatos bona fide hic repraesentauimus, Hebreum quoque contextum e regione Latinae interpretationis addidimus. Cum indice locupletissimo. Genevae apud Eustathium Vignon. M. D. LXXVIII". fol.
A múlt században (1836) kiadta Tholuck.
Megvan a gyűjteményes kiadásokban: a genfiben (1617) a harmadik kötetben, az amsterdámiban ugyancsak a III. kötetben. A Corpus Reformatorumban LIX. kötet. Itt az előszó két nyelven olvasható (latin, fr.) a 13–36. l. ("Calvini praefationem, quae inter laudatissimas et maxime egregias autoris paginas censeri et solet et meretur, in utroque sermone edendam esse putavimus".)
Franciára a latin szövegű kiadásnak megjelenése után lefordították. Megjelent 1558-ban (fol. 912. l.). Címe: "Le Livre des Psaummes exposé par Jehan Caluin. avec une table forte ample des principaux points traittez és Commentaires. Imprimé par Conrad Badius. M. D. LVIII".
A Corp. Ref. kiadói e fordításról megjegyzik: "presse sequitur latinum exemplar... versio gallica archetypi non ex hebreo fluxit sed ad latini textus tenorem conformata est, et quidem satis serviliter servatum".
5. "Joannis Calvini commentarii in Isaiam prophetam. Ad Eduardum VI. Angliae regem. Additus est sententiarum et locorum index. 1. Pet. II. Qui quondam non populus, nunc populus Dei. Genevae. Ex officina Joannis Crispini M. D. LI." (fol. 637. l.)
Kálvin azon munkái közé tartozik, amelyeket előadásainak nyomán hallgatói közül valamelyik adott volt ki. 1549-ben fejtegette a próféta könyvét, 1550. év márciusában ezt írja Dryandernak: "Meae in Isaiam meditationes ... brevi exibunt sed a Gallasio conscriptae ... ille excipit me legente ... domi suae digerit... ego relego et sicubi mentem non est assequutus in melius restituo" (C. R. LXIV.).
Mikor azonban az elsó kiadásnak példányai elfogytak, a reformátor az egész munkát átdolgozta "ipse totum opus propria manu retractare suscepit et sic plane novum facere" (C. R. LXIV.). Ehhez képest a munkának a címe is változott:
6. "Joannis Calvini Commentarii in Isaiam prophetam. Nunc demum ob ipso Authore recogniti, locupletati, magno labore et cura expoliti. Additi sunt duo Indices: prior rerum ac sententiarum, posterior vero locorum utriusque Testamenti, quos in his Commentariis ipse Author interpretatur, aut apposite ad sensum suum accommodat. Genevae, Apud Jo. Crispinum, M. D. LIX."
Későbbi latin szövegű kiadások: 1570. 1583. 1587. 1618.
Megvan a genfi gyűjteményes kiadásban (1617) a negyedik kötetben, az amsterdámiban a harmadik kötetben. Ez utóbbi az 1570-ben kiadott szövegnek újból való kiadása Gallasiusnak Crispinus Jánoshoz intézett előszavával, amelyből hadd álljon itt néhány Kálvinra vonatkozó szó: "Cum in animum revoco candorem et integritatem hominis, benignum eius erga me affectum, suavemque et familiarem consuetudinem qua cum eo per annos sedecim usus sum, fieri non potest quin me tali amico aut potius parente privatum esse admodum aegre feram". Az ajánlást a Corp. Ref. kiadói is közzéteszik. I. k. Prolegomena.
Megvan a Corp. Ref. LXIV. LXV. k.
Franciául a latin szövegnek kinyomatása után nemsokára megjelent (1552), azután is több ízben kiadták.
7. "Joannis Calvini Praelectiones: in librum Prophetiarum Jeremiae, et Lamentationes. Joannis Budaei et Caroli Jonuillaei labore et industria exceptae. Cum duabus indicibus, priore quidem
rerum ac sententiarum maxime insignium: posteriore vero locorum qui ex vetere et novo Testaménto citantur, et explicantur. Genevae apud Jo. Crispinum. M. D. LXIII." (fol. 436. l.)
Több kiadást ért így 1576. 1589.
A genfi kiadásban (1617) a negyedik kötetben, az amsterdámiban ugyancsak a negyedik kötetben olvasható.
A Corpus Reformatorumban a LXV. k. 469. l. 706.
Franciául kiadták 1565. Angolul 1620. (Henry e. m. III. Beil. 234. közli címét).
8. "Joannis Caluini in viginti prima Ezechielis Prophetae capita Praelectiones. Joannis Budaei et Caroli Jonuillaei labore et industria exceptae. Cum Praefatione Theodori Bezae ad generosiss. Casparem a Colignio Galliae Amiralium. Additi sunt Indices copiosissimi, prior verborum ac sententiarum, posterior locorum qui citantur. Genevae, ex officina Francisci Perini. M. D. LXV. forma miss.
Mint a cím is mutatja, ez a (412 l. álló) munka nem teljes, betegsége miatt nem fejezheté be ("coepit multo gravius habere ... sub finem capitis 20 substiterit et opus feliciter inchoatum non perfecerit" C. R. LXVIII. k. Prol.).
Latinul ezen kívül kétszer adták ki, mindkét ízben Genfben, utoljára 1617-ben.
Megvan a genfi gyűjteményes kiadásban, a negyedik kötetben, az amsterdámi kiadásban ugyancsak a IV. kötetben (az ajánlással együtt).
A Corpus Reformatorumban LXVIII. k. 1–516. l.
Franciául az eredeti latin kiadással egyidőben jelent meg e munka e címen: "Leçons ou Commentaires et Expositions de M. Jean Caluin, sur les vingt premiers Chapitres des Reuelations du Prophete Ezechiel: qui sont les derniers Leçons qu'il a faite auant sa mort" etc. A Geneve. De l'Imprimerie de François Perrin. M. D. LXV. fol.
9. "Joannis Calvini Praelectiones in librum prophetiarum Danielis, Joannis Budaei et Caroli Jonuillaei labore et industria exceptae. Additus est e regione versionis Latinae Hebraicus et Chaldaicus textus. Genevae. M. D. LXI. fol. A végén: Excudebat Joannes Laonius. 171 lap.
Sok kiadást ért: 1571. 1591. 1610. 1611. stb.
Megvan a genfi gyűjteményes kiadásban a negyedik kötetben, az amsterdámiban az ötödikben.
A Corpus Reformatorumban a LXVIII. k. az 529. laptól a 722-ik lapig és (folytatólag) a LXIX. kötetben az 1. laptól a 304. lapig.
Francia fordításban megjelent 1562-ben e cím alatt: "Leçons de M. Jean Calvin sur le livre de propheties de Daniel Recueillies fidellement par Jean Budé et Charles Jonuiller, ses auditeur. Et translatees de latin en francois avec une table ample des principales matieres contenues en ce livre. A Geneve M. D. LXII."
Angolul kiadták 1570-ben. (Címét ld. Henry e. m. III. Beil. 235 l.)
10. "In Hoseam Prophetam, Jo. Caluini praelectiones, a Joanne Budaes, et sociis auditoribus assiduis bona fide exceptae. Genevae, Excudebat Conradus Badius. M. D. LVII." (4. 162. l.) Kálvin és Budeus előszavával (mindkettő a C. R. LXX. k. Prol.).
Megvan a genfi kiadásban a harmadik kötetben, az amsterdámiban az ötödik kötetben.
A Corpus Reformatorumban LXX. k. 198–514. l.
Franciára fordították még a latin szöveg megjelenésének esztendejében. Megjelent e cím alatt: "Leçons de Jehan Calvin sur le Prophete Hosee, Recueillies fidellement de mot a mot par Jehan Budé, et autres ses compagnons auditeurs. A Geneve. De l'impemeriê de Conrad Bedius. M. D. LVII".
11. "Joannis Calvini praelectiones in duodecim prophetas (quos vocant) minores. Ad Serenissimum Suetiae et Gothiae Regem. Reconditam harum Commentationum doctrinam facile commonstrabunt Indices in calce operis adiecti. Genevae apud Joannem Crispinum, M. D. LIX" (fol. 175 l.).
A genfi kiadás harmadik kötetében, az amsterdámi kiadás ötödik kötetében megvan.
A Corp. Reformatorumban a LXX. k. 515–600. LXXI. k. 1. s kk. l.
Francia nyelven megjelent e cím alatt: "Leçons et Expositions familieres de Jehan Caluin sur les douze Prophet: assavoir (a kisebb proféták nevei) Traduites du latin en Francois. Auec deux Tables: l'une des matieres principales qui y sont contenues: l'autre des
passages de l'Ecriture exposez par l'Autheur. A Geneve. Par Nicolas Barbier, et Thomas Courtean. M. D. LX."
12. "Joannis Calvini Commentarii in Epistolam Pauli ad Romanos. Argentorati per Vendelinum Riheluum." A megjelenési év a mű végén: M. D. XL. (4. 430 l.)
13. "Exposition sur l'Epistre de sainct Judas Apostre de nostre Seigneur Jesus Christ. Composee par M. Jean Caluin." 1542. E művet Kálvin eredetileg (eltérőleg a többitől) előbb francia nyelven írta (A C. R. kiadói: "Nulli dubitamus Expositionem illam revera gallice a Calvino conscriptam fuisse ... non vero ex latino conversam ut postea reliquae". 4. 16 l.)
14. "Johannis Calvini commentarii in Priorem Epistolam Pauli ad Corinthios. Cum indice. Argentorati per Wendelinun Rihelium Anno, M. D. XLVI" (4. 270 l.) a következő évben e munka franciául megjelent.
15. "Joannis Calvini Commentarii, in secundam Pauli Epistolam ad Corinthios. Genevae, per Johannem Girardum. 1548. (4. 157. l.).
16. "Joannis Calvini commentarii, in quatuor Pauli Epistolas: ad Galatas, ad Ephesios, ad Philippenses, ad Colosenses. Geneuae, per Joannem Girardum. 1548." (8. 142 l.)
17. "Joannis Calvini Commentarii in utramque Pauli Epistolam ad Timotheum. Genevae, per Joannem Gerardum. 1548. (8. 142. l. A C. R.-ban felváltva így: Gerardum, majd meg Girardum, minden valószínűség szerint az eredeti alapján).
"Joannis Calvini Commentarii in Epistolam ad Hebraeos. Genevae. Per Joannem Gerardum." (8. 215 l.)
E munkák együttesen 1551-ben jelentek meg e cím alatt: "Joannis Calvini in omnes B. Pauli Epistolas, atque etiam in Epistolam ad Hebreos commentaria luculentissima. Ex postrema authoris recognitione. Cum indice copiosissimo sententiarum et locorum omnium. Genevae. Apud Joannem Gerardum. M. D. LVI" fol. 685 l.) A fentebbi munkákat az idők folyamán többször kiadták így együttesen, így a múlt századnak első felében e cím alatt: "J. Calvini
in omnes Pauli Apostoli Epistolas atque etiam in Epistolam ad
Hebreos Commentarii ad ed. R. Stephani accuratissime exscripti" 2 köt. 8. az I. k. 608 l. a II. 525 l. 1831 és 1832.
Megvannak a Pál leveleihez írott magyarázatok a genfi gyűjteményes kiadásban az ötödik kötetben, az amsterdámiban a hetedik kötetben.
A Corpus Reformatorumban: a LXXVII. kötetben
– Comment. in epist. Pauli Ad Romanos 1–290. l.
– Commentarius in ep. ad Corinthios 305–830. l., LXXVIII. 1–156. l.
– Comment. in ep. ad Galatas ua. kötet 167–268. l.
– Comment in ep. Pauli ad Ephesios ua. k. 145–240. l.
– Com. in ep. Pauli ad Philippenses LXXX. k. 1–76. l.
– Com. in epist. Pauli ad Colossenses ua. k. 77–132. l.
– Com. in ep. Pauli ad Thess. I. ua. k. 139–180. l.
– Com. in ep. Pauli ad Thess. II. ua. k. 187–218. l.
– Com. in ep. Pauli ad Timotheum I. ua. k. 149–336. l.
– Comm. in ep. Pauli ad Timotheum II. 145–396. l.
– Com. in ep. Pauli ad Titum. 403–436. l.
– Comment in epist. ad Philemonem ua. k. 441–450. l.
Angol és hollandi nyelvre lefordították 1584. és illetőleg (hollandi nyelvre) 1617-ben. (Címeiket ld. Henry i. m. III. k. Beil. 240. l.)
Az itt felsorolt levélmagyarázatok közül a rómaiakhoz írott levelek magyarázatait magyar nyelvre fordítá: Csizmadia Lajos pápai theol. tanár. Megjelenik legközelebb a magyar Kálvin-fordítók kiadásában.
18. "Joannis Calvini Commentarii in Epistolas Canonicas, unam Petri. unam Joannis, unam Jacobi. Petri alteram. Judae unam. Ad Eduardum VI. Angliae regem. Additus est sententiarum et locorum index. Genevae. Apud Joannem Gerardum M. D. LI." (fol. 685.)
Kiadták többször, 1556-ban a többi levelekkel együtt: "In omnes Pauli Apostoli Epistolas, atque etiam in Epistolam ad Hebreos, item in Canonicas Petri, Johannis, Jacobi, et Judae, quae etiam Catholicae vocantur, Joh. Calvini commentarii. Hanc Commentariorum postremam esse recognitionem, ex lectione atque collatione cum prioribus, deprehendet lector. Oliva Roberti Stephani M. D. L VI." (fol. 775.)
Megvan a genfi kiadásban az ötödik kötet harmadik részében, az amsterdámiban a hetedik kötetben.
A Corpus Reformatorumban:
– a Comment. in ep. ad Hebraeos LXXXIII. k. 1–198. l.
– Epist. Petri Ap. prior. ua. k. 208–292. l.
– Com. in Johannis Ap. ep. ua. k. 299–376. l.
– Comm. in Jacobi Ap. Epist. ua. k. 383–436. l.
– Comm. in Petri Ap. epist. posteriorem. ua. k. 443–500. l.
– Comm. sur l'epitre de Jude ua. k. 507–516. l.
Franciára lefordítva 1556-ban jelent meg az eredeti munka e cím alatt: Commentaires du M. Jehan Calvin sur les Epistres Canoniques de S. Pierre, S. Jehan, S. Jude, lesquelles sont aussi; appelee Catholiques. Imprimé par Conrad Badius. M. D. L. VI.
Angol nyelven is megjelent e munka. Henry (e. m. III. k. Beil. 240.) a kettőnek a címét közli, de megjelenési éve csak egynek van jelezve: 1584.
19. "In Evangelium secundum Johannem Commentarius Johannis Calvini. Oliva Roberti Stephani M. D. LIII." (fol. 133. l.)
A következő évben franciául is megjelent e címen: "Commentaire de M. Jean Calvin sur l'Evangile selon sainct Jean, Traduit du latin 1553." (8.)
A munkához írott ajánlat (Magnificis Dominis, Syndicis, Senatuique Genevensi, Dominis suis vere observandis Joannes Calvinus) úgy a latin, mint a francia kiadáshoz ugyanazon napról van keltezve (1553 jan. 1.), ami azt mutatja, hogy mind a két szöveg egyszerre jelent meg.
Többször kinyomatták később, de a többi evangéliumokhoz, később pedig az apostolok cselekedeteihez írott magyarázatokkal együtt.
Megvan a genfi gyűjt. kiadásban (1617) az ötödik kötetben, az amsterdámiban (1671) ugyancsak az ötödik kötetben.
A Corpus Reformatorumban LXXV. k. 1–484. l.
Magyarra lefordította: Rábold Gusztáv. Megjelenik a magyar Kálvin-fordítók kiadásában.
20. "Harmonia ex tribus Euangelistis composita, Matheo, Marco et Luca: adiuncto seorsum Johanne, quod pauca cum aliis communia habeat. cum Joh. Calvini commentariis. M. D. LV." fol. Frankfurt város tanácsának ajánlva.
Miként a cím is mutatja, a munka két részből áll: a három evangélistának egyezményes magyarázatából és János evangélistának magyarázatából az előbbiektól külön (amely munka egyébként már előbb megjelent), az előbbi 446 l., az utóbbi 237 l. A kiadó csatolta az utóbbi kötethez. Eljárását a Harmonia végén így indokolja: "Quia in excudendum hunc priorem librum animadvertimus saepe
ab autore citari in commentarios in Johannem, ne hoc vobis adiumentum deesset, visum est unum ex quatuor evangelistis volumen conficere".
Franciául megjelent még ua. évben e cím alatt: "Concordance qu'on apelle Harmonie, composee des trois Euangelistis, ascavoir S. Matthieu, S. Marc, et S. Luc. Item I'Euangile selon sainct Jehan. Le tout avec les Commentaires de M. Jehan Calvin. M. D. LV. Imprimé par Conrad Badius."
Latinul és franciául a munkát még Kálvin életében többször kiadták, de szerzője az első kiadáson semmit sem változtatott ("ne verbulo quidem mutato").
Megvan a genfi gyűjteményes kiadásban (1617) az ötödik kötet I. részében, az amsterdámiban (1671) a VI. kötetben.
A Corpus Reformatorumban a LXXIII. k. 1–830. l.
Németül megjelent e cím alatt: "Harmonia. Das is Vergleihung vund Einstimmung der dreyen Euangelisten, S. Mattheus, S. Marcus, vund S. Lucas, mit Christlicher Auslegung derselben, auch des Euangelisten S. Johannes. Erstlich durch den Gottseligen vund hocherleuchten Mann, Johannem Calvinum in Latein gestellt. Jtzt aber Teutscher Nation zu guten, aus dem Latein ins Teutsch gebracht, Durch Herrn Wolffgang Hallern, Churfürslicher Pfaltz Rath. Gedruckt in der Churfürstlichen Stadt Heidelberg Anno 1590." fol. Hollandi nyelvre lefordították 1625-ben (ld. Henry e. m. Beil. 238. l.).
21. "Commentariorum Joannis Calvini in Acta Apostolorum, liber I. Ad sereniss. Daniae regem. Genevae ex officina Joannis Crispini. M. D. LII." (fol. 177.)
Mielőtt még a szerző a második és befejező részhez fogott volna, az evangéliumnak magyarázatába merült, így történt, hogy az Apcs. könyvéhez írott magyarázat után (1552) a János evangélistához írott magyarázat jelent meg (1553). Lassan haladt a munka. Csak a következő évben készült el a II. rész és megjelent e cím alatt:
22. "Commentariorum Joannis Caluini in Acta Apostolorum, liber posterior. Additus est utriusque libri Index rerum et sententiarum. Ex officina Joannis Crispini. M. D. LIIII" fol. 145.
Az első résznek a megjelenése után megjelent annak francia fordítása (1552), a második részt hasonlóképen nyomon követé ennek francia szövegű kiadása (1554).
A két résznek külön-külön való megjelenése után 1560-ban együttesen jelent meg a két rész e cím alatt: Joannis Calvini commentarii integri in Acta Apostolorum, Ab ipso Authore recogniti et magna accessione locupletati. Horum Commentariorum utititatem commonstrabunt duo Indices ad calcem operis adiecti: Prior rerum et verborum: Posterior locorum utriusque Testamenti, quos author apposite ad sensum suae interpretationis accomodavit. Apud Joannem Crispinum M. D. LX. (fol. 346 l.)
A második kiadás az elsőtől különbözik; a különbségnek természetére és fokára nézve az opp. kiadói így nyilatkoznak: "Secundae editionis textus ab archetipo frequentissime discrepat, non quidem mutato sensu, sed additamentis locupletatus modo brevioribus modo longioribus, ita ut revera novum opus dici mereatur". (C. R. LXXV. Prol. in Com. in Acta Apost.)
Franciára fordítva megjelent 1563-ban.
Többször kiadták úgy a latin szöveget (1564. 1574. stb.), mint a franciát.
Megvan a genfi kiadásban (1617), az amsterdámiban a VI. kötetben.
A Corpus Reformatorumban: LXXVI. k. 1–574.
Ez utóbbi a két kiadás szövegét egyesíti így: "eum (értsd: textum) ita excudendum curavimus ut omnia illa additamenta typis cursivis quos vocant exprimerentur, et si quid hac ratione in priori mutatum aut suppressum fuerit, id in margine servaretur".
Az Apcs.-hez írott magyarázatokat a francián kívül német nyelvre is lefordították, mégpedig több izben, így 1590-ben e cím alatt: "Der Apostelgeschichte durch den heiligen Euangelisten Lucam geschrieben... gründtlich ausgeleget und erkläret, Durch Joannem Calvinum. Aber jezt dem gemeinen Mann, so der Lateinischen Sprach vnerfahren, durch einen gottliebenden gelehrten, zu gutem verteutscht. Gedruckt in fürstlicher Pfalz, zu Newstadt an der Hardt, durch Matthaeum Hornisch 1590."
Az újszövetséghez írott magyarázatok együttesen, külön is megjelentek az idők folyamán. Mellőzve a régebbi ilynemű kiadásokat, megemlítjük e kettőt: "Commentarii in Novum Testamentum ad fidem ed. Amstelod. edi curavit A. Tholuck. Berol. 1833–34." 8. k. és "Commentarii in Epistolas Pauli ad edit. Roberti Stephani ed. A. Tholuck Hal. Sax 1831." 2 k.